Baj
| Baj | |||
 | |||
| Baj katolikus temploma | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Magyarország | ||
| Régió | Közép-Dunántúl | ||
| Megye | Komárom-Esztergom | ||
| Járás | Tatai | ||
| Jogállás | község | ||
| Polgármester | Schunder Tibor (független)[1] | ||
| Irányítószám | 2836 | ||
| Körzethívószám | 34 | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 2829 fő (2026. jan. 1.)[2] | ||
| Népsűrűség | 135,13 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Terület | 21,12 km² | ||
| Időzóna | CET, UTC+1 | ||
| Elhelyezkedése | |||
 | |||
 é. sz. 47° 38′ 58″, k. h. 18° 21′ 41″47.649500°N 18.361500°EKoordináták: é. sz. 47° 38′ 58″, k. h. 18° 21′ 41″47.649500°N 18.361500°E | |||
 Baj
Pozíció Komárom-Esztergom megye térképén
| |||
| Baj weboldala | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Baj témájú médiaállományokat. | |||
Baj (németül Woj, illetve Wallern) község Komárom-Esztergom megyében, a Tatai járásban. Lakosainak száma 2829 fő (2026. január 1.).[2]
Fekvése
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Baj a Gerecse nyugati lábánál, Tata tóvárosi városrészétől keletre, közvetlen közelében fekszik. A szomszédos várossal a Baji út köti össze, mely a Petőfi Sándor utcában folytatódik. Hossza a község központjáig 2,7 km. Baj közúton csupán Tatán keresztül közelíthető meg, az említett 11 135-ös számú mellékúton, de határszélét északon érinti az 1128-as út is. Távolsága a megyeszékhely Tatabányától 12 kilométer. A legközelebbi vasúti csatlakozási lehetőség a Budapest–Hegyeshalom–Rajka-vasútvonal Tóvároskert megállóhelye, melynek távolsága a község központjától 1,3 kilométer. A sárga turistajelzés Baj főterén kezdődik és a Tatabányához tartozó Koldusszállásig vezet; a Gerecse túraútvonalai felé teremt kapcsolatot.
Baj 21,13 km²-es községterületének 2/3-át a Gerecse erdőségei foglalják el. Nyugatról Tatával, délről Vértesszőlőssel, keletről Vértestolnával, északkeletről rövid szakaszon Tardossal, északról a Tatához tartozó Agostyánnal, északnyugaton pedig (szintén rövid szakaszon) Szomód községgel határos. Keleti határát az Öreg-Kovács és a Szénás-hegy keleti lejtője alkotja, Tatával közös határának egy-egy része pedig az Agostyáni úttal, illetve a Budapest-Bécs vasúti fővonallal párhuzamos.
Baj enyhén hullámos térszínre települt, keletről vízfolyásokkal felszabdalt, lösszel borított dombvidék övezi, itt alakult ki a baji szőlőhegy. Ettől keletre a Gerecse meredeken emelkedik, és felszínre kerül a hegység mészkőtömege (Lábas-hegy, Kecske-hegy, Meszes-bükk), majd a Málhás-árok után az Öreg-Kovács 554 méterig emelkedő fennsíkja következik. A falutól délre hullámos homokfelszín húzódik a vasútvonalig, amelynek nagy része növénytermesztéshez gyenge talajú terület, ezért itt legelő illetve katonai lőtér létesült. A Tatára vezető út mentén a felszín alatt vastag agyagréteg található, melyet a tatai tégla- és cserépgyárak dolgoznak fel. A község északi részét homokfelszín, valamint löszön kialakult mezőségi talaj borítja, utóbbin szántóföldi művelés, illetve szőlő- és gyümölcstermesztés folyik.
Hely- és dűlőnevek[3]
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
- Budáni-hegy (Steinbruch) – a baji szőlőhegy középső része, a falu központjával egy vonalban, magyar nevét az egykori budai országútról, német nevét pedig a valaha itt működött kőbányáról kapta.
- Bükk-völgy – a völgyet zömmel bükk borítja. Itt halad a piros turistajelzés útja a Pusztatemplomtól Vértesszőlős felé.
- Grófi-kút – a Málhás-árok alsó végénél
- Hideg-kút – a tata-tarjáni országút közelében, a piros turistajelzés mellett. Nevét hideg vizéről kapta.
- Homok-dűlő – a központi belterülettől közvetlenül délre eső határrész
- Kappan-bükk (Khappen-bükk, 534 m) – az Öreg-Kovács fennsíkjának déli kiemelkedése. Tetejét sapkaszerűen bükk borította, innen származik az elnevezése.
- Kecske-hegy (Ziegenberg) (384 m)
- Kereszt-hát (428 m) – a Pusztatemplomtól északnyugatra emelkedő hegy
- Kis-hegy – a baji szőlőhegy része, a Kecske-hegy közvetlen folytatása. A környező hegyek közül ez a legalacsonyabb, innen kapta a nevét.
- Közép-dűlő (Greibenacker) – a határrész közepén fekszik, német neve az egykori téglagyári gödrökre utal. Később a katonai gyakorlótér része lett.
- Lábas-hegy – a Gerecse nyugati peremén fekszik, közvetlen folytatása a szőlőhegy. Védett erdőrész.
- Ló-kút – a Bükk-völgy felső részén. Valamikor itatáskor oldala beszakadt, és egy ló belecsúszott a kútba, azóta nem használják itatásra.
- Málhás-árok – a Pusztatemplomtól az Öreg-Kovács fennsíkjának nyugati oldalában húzódó völgy
- Meszes-bükk – az Öreg-Kovács fennsíkja nyugati lejtőjének erdőrésze. A hegy oldalában mészkősziklák vannak, a csúcs felé bükkös erdő húzódik.
- Öreg-Kovács (Altschmied, 554 m) – a Nyugati-Gerecse legmagasabb hegye. Mátyás király és az öreg szénégető mondája fűződik a hegyhez. Kovácsi régi, már elpusztult Árpád-kori falu volt, amely a település keleti határán feküdt. Neve 1364-ben tűnt fel az oklevelekben, egy királyi ember, Marco de Koacy nevében. 1366-ban olyan faluként említik, amely Tardostól délre, Tardos és Tolna közt feküdt mint Agostyán keleti szomszédja. Az egykori település nevét az Öreg Kovács-hegy elnevezése őrzi.
- Pusztatemplom – Az Öreg-Kovács nyugati oldalán, Haláp középkori település feltételezett helyén található templomrom (más néven Kovácsi templomrom). Közelében van a baji vadászház.
- Sánc-hegy (160 m)[4] – a Bécs-Budapest vasútvonal és az 1-es főút mellett, a vértesszőlősi határ szomszédságában található határrész. A falutól délre található hullámos homokfelszín legmagasabb kiemelkedése.
- Sikár-hegy – a baji szőlőhegy legészakibb határrésze, az agostyáni határ szomszédságában. Nevének eredete ismeretlen.
- Simon halála – erdőrész, a Meszes-bükk déli folytatása. Orvvadászok itt lőtték agyon egy Simon nevű erdészt.
- Szénás-hegy v. Széna-hegy (549 m) – az Öreg-Kovács fennsíkjának központi kiemelkedése. Jó minőségű erdei kaszálójáról kapta a nevét.
- Szentandrási-hegy – a baji szőlőhegy legdélebbi része, nevét a szőlők védőszentjéről, Szent Andrásról kapta, akinek kőszobrot is állítottak itt. Folytatása a Szent András-dűlő és a vértesszőlősi határ közelében a Szent András-tó.
- Vizes-bükk – erdőrész az Öreg-Kovács fennsíkján, vizenyős terület, bükkös borítja.
Története
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
A település és környéke ősidők óta lakott hely. Határában bronzkori telepet, kelta sírt is találtak.
Első fennmaradt írásos említése 1228-ből való Bay néven. A falu neve az ótörök gazdag (bey) szóból ered. A 13–14. században a Garai család birtoka volt. Egy 1408-as oklevél szerint Baj akkor Garai Miklós nádor birtoka volt. 1461-ben a falut Garai László fia, Garai Miklós unokája, Garai Jób a nagyapja által a budai Nagy-Boldogasszony egyháza mellett temetkezési helyül építtetett és Mindenszentek tiszteletére szentelt kápolnának hagyományozta.
A török hódoltság idején elnéptelenedett; ekkor pusztult el a vele szomszédos, de mára már Baj területére eső Haláp Árpád-kori település is. Az 1533-as összeírás Bajt is lakatlanként említi. 1622-ben református vallású magyarokkal telepítették újra a falut, amely 1623-ban négy, 1689-ben pedig 3/4 porta után adózott. 1683-ban a török ismét felégette.[5]
A 18. század elején az Esterházy család birtoka lett a falu, a Habsburg-párti Esterházy József 1715–1720 között elüldözte Baj református lakosságát, és 1730-ban Moson vármegyei birtokairól katolikus vallású német telepeseket költöztetett ide.
Baj községi szervezete 1742-ben alakult meg, első német nyelvű pecsétje 1745-ből maradt fent. 1784-ben már volt temploma is, az 1784–87-es összeíráskor 738 lakosa volt. A 19. században a falu gazdasági fejlődésnek indult, híressé váltak nagy kiterjedésű szőlői és bortermelése. Az Esterházy-uradalom mintagazdaságot és nagy pincészetet működtetett, 1860-tól pedig gőztéglagyár is üzemelt Bajon. A pincészet egyik nevezetessége az 1832-ben készült 2150 akós óriáshordó volt.
1910-ben Bajon is megalakult a Hangya szövetkezet.
A két világháború közötti időszakban Baj továbbra is német többségű község volt, kéttantermes iskolával és saját könyvtárral. 1926-tól Német Népművelési Egylet, 1929-től önkéntes tűzoltóegyesület, 1942-től pedig gazdakör is működött a faluban, melynek villamosítása már az 1920-as években megkezdődött.
A háborús események következtében 1944 decemberében, illetve 1945. január közepén sokan elmenekültek a községből.
A második világháború harcai 1945. március 20-án értek véget Bajon. 1946-tól a német lakosság egy részét kitelepítették, helyükre szülőföldjük elhagyására kényszerített szímői magyarok érkeztek. 1948-ban Bajon alakult meg az első termelőszövetkezet Komárom-Esztergom vármegye területén. Az 1970-es évek végén Gerecse TSz néven egyesült a szomódi és tardosi termelőszövetkezetekkel, majd a három tsz 1992-ben ismét szétvált.
A második világháború után épült Baj határában a szovjet déli hadseregcsoport laktanyája és lőtere, amely mellett kisebb lakótelepet is építettek.
Az 1956-os forradalom idején, október 27-én sortűz dördült el a laktanyánál, amely kioltotta nyolc bányász életét és több mint tízet megsebesített.
Baj 1945-ig Komárom vármegye Tatai járásához tartozott. Annak megszűnése után, 1975-1988 között Tata városkörnyékéhez tartozott. 1984 őszén népszavazás utasította el Baj Tatához csatolását, és a település továbbra is önálló tanácsú község maradt.[6]
1957-ben kiépült Bajon a vezetékes ivóvízhálózat, majd 1992–1994 között a szennyvízhálózat és a gázvezeték-rendszer is.
Közélete
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A községi tanács 1950-ben, az önkormányzat 1990-ben alakult meg. 1995 eleje óta Bajon német nemzetiségi önkormányzat is működik.
A község címere kék színű pajzs, melyen aranyszínű bőségszaru látható. A szaru nyílásából egy szőlőlevél bújik elő, valamint egy kilenc szemből álló szőlőfürt.[7]
Polgármesterei
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- 1990–1994: Schunder Tibor (független)[8]
- 1994–1998: Schunder Tibor (független)[9]
- 1998–2002: Schunder Tibor (független német kisebbségi)[10]
- 2002–2006: Schunder Tibor (független)[11]
- 2006–2010: Schunder Tibor (független)[12]
- 2010–2014: Schunder Tibor (független)[13]
- 2014–2019: Schunder Tibor (független)