Ugrás a tartalomhoz

Cecil Day-Lewis

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Cecil Day-Lewis
Született1904. április 27.[1][2][3][4][5]
Ballintubbert(wd), Laois megye, Írország
Elhunyt1972. május 22.
Monken Hadley(wd), London, Anglia, Egyesült Királyság
ÁlneveNicholas Blake
Állampolgársága
Házastársa
  • Mary King (1928–1951)[6]
  • Jill Balcon (1951–1972)[6]
ÉlettársaRosamond Lehmann
Gyermekei
SzüleiKathleen Blake Squires
Frank Day-Lewis
Foglalkozása
TisztségePoet Laureate of the United Kingdom (1968. január 2. – 1972. május 22.)
Iskolái
  • Wadham College
  • Sherborne School
Kitüntetéseia Brit Birodalom Rendjének parancsnoka
Halál okahasnyálmirigyrák
SírhelyeDorset
A Wikimédia Commons tartalmaz Cecil Day-Lewis témájú médiaállományokat.

Cecil Day-Lewis (vagy Day Lewis; Ballintubbert, 1904. április 27. – Monken Hadley, 1972. május 22.) angol-ír költő, az Egyesült Királyság koszorús költője 1968-tól haláláig. Krimiket is írt Nicholas Blake álnéven, melyek többségében a kitalált Nigel Strangeways detektív szerepel, kezdve az 1935-ös A Question of Proof című művel.

A második világháború alatt kiadványszerkesztőként dolgozott a brit kormány információs minisztériumában, valamint a Home Guard musburyi(wd) ágánál is szolgált.[7] Ő volt Sir Daniel Day-Lewis színész és Tamasin Day-Lewis(wd) séf(wd) apja.

Élete és munkássága

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Cecil Day-Lewis 1904-ben született Ballintubbertben(wd), Athy(wd)/Stradbally(wd) határán, Queen's megyében (ma Laois megye), Írországban.[8] Frank Day-Lewis, az Ír Egyház(wd) plébániájának lelkésze és Kathleen Blake (született Squires; 1906-ban halt meg) fia volt.[9] Családjának egy része Angliából, eredetileg Berkhamstedből(wd), Hertfordshire-ből származott, és az 1860-as évek végén telepedett le Írországban. Apja a "Day-Lewis" vezetéknevet saját vér szerinti apja ("Day") és nevelőapja ("Lewis") vezetékneveinek kombinációjából vette.[10] The Buried Day (1960) című önéletrajzában Day-Lewis ezt írta: "Íróként nem használok kötőjelet a vezetéknevemben – ez egy fordított sznobizmus, ami meglehetősen vegyes eredményeket hozott."[11]

IS IT FAR TO GO?

Is it far to go?
A step — no further.
Is it hard to go?
Ask the melting snow,
The eddying feather.

What can I take there?
Not a hank, not a hair.
What shall I leave behind?
Ask the hastening wind,
The fainting star.

Shall I be gone long?
For ever and a day.
To whom there belong?
Ask the stone to say,
Ask my song.

Who will say farewell?
The beating bell.
Will anyone miss me?
That I dare not tell —
Quick, Rose, and kiss me.

(c. 1940)[12]

Édesanyja 1906-ban bekövetkezett halála után, amikor Day-Lewis kétéves volt, édesapja nevelte fel Londonban egy nagynénje segítségével, aki a nyári szüneteket Wexford megyei rokonoknál töltötte. A Sherborne Schoolban, majd az oxfordi Wadham College-ban tanult, ahol a W. H. Auden körül összegyűlt kör tagja lett, és segített neki az Oxford Poetry 1927 szerkesztésében. Day-Lewis első verseskötete, a Beechen Vigil and other Poems, 1925-ben jelent meg.[13]

1928-ban feleségül vette Constance Mary Kinget, egy sherborne-i tanárnő lányát. Day-Lewis három iskolában dolgozott iskolaigazgatóként, köztük a skóciai Helensburgh-i(wd) Larchfield Schoolban (ma Lomond School).[13][14] Az 1940-es években hosszú és nehéz szerelmi viszonyt folytatott Rosamond Lehmann(wd) regényíróval, akinek ajánlotta 1943-as Word Over All című verseskötetét.[15] 1948-ban Day-Lewis egy rádióműsor felvételén ismerkedett meg Jill Balcon(wd) színésznővel, Michael Balcon(wd) producer lányával, és még abban az évben viszonyt kezdett vele. Egyidejűleg élt kapcsolatban feleségével, Constance Maryvel, aki két fiukkal Dorsetben élt, Lehmann-nal, aki Oxfordshire-ben élt, és Balconnal. Végül szakított feleségével és Lehmann-nal, és miután házasságuk 1951-ben felbomlott, feleségül vette Balcont, de nem volt hozzá hűségesebb, mint a feleségéhez vagy Lehmann-hoz. Jill apja mélységesen elégedetlen volt a botrányos viszony miatt, mivel a lányt nyilvánosan alperesként jelölték meg Day-Lewis válóperében. Kitagadta a lányát, és megszakított minden kapcsolatot vele és Day-Lewis-szal.[16][17]

A második világháború alatt Day-Lewis kiadványszerkesztőként dolgozott a Tájékoztatási Minisztériumban, egy olyan intézményben, amelyet George Orwell szatirikusan ábrázolt disztópikus Nineteen Eighty-Four című művében, de amely ugyanúgy Orwell BBC-s tapasztalatain alapult. A háború alatt munkásságát kevésbé befolyásolta Auden, és egy hagyományosabb lírai stílust fejlesztett ki. Egyes kritikusok úgy vélik, hogy költői teljességét a Word Over All (1943) című művében érte el, amikor végleg eltávolodott Audentől.[18] A háború után a Chatto & Windus kiadónál dolgozott igazgatóként és főszerkesztőként.

1946-ban Day-Lewis előadóként dolgozott a Cambridge-i Egyetemen, előadásait a The Poetic Image (1947) című folyóiratban publikálta. Az 1950-es születésnapi kitüntetésen(wd) a Brit Birodalom Legkiválóbb Rendjének parancsnoki kitüntetését kapta.[19] Később költészetet tanított az Oxfordi Egyetemen, ahol 1951 és 1956 között a költészet professzora volt.[13] 1962–1963 között a Harvard Egyetem Norton professzora volt az Egyesült Államokban. 1968-ban kinevezték az Egyesült Királyság koszorús költőjévé, John Masefield(wd) utódjaként.[20] Kinevezésére azután került sor, hogy John Hewitt, a kinevezési titkár konzultált Dame Helen Gardnerrel(wd), az oxfordi Merton Angol Professzorral (aki szerint Day-Lewis „általános költészetet alkotott, de semmi különösebben kiemelkedőt”) és Geoffrey Handley-Taylorral, a Költészeti Társaság elnökével (aki kijelentette, hogy Day-Lewis „jó adminisztratív költő” és „biztos választás”).[21]

Day-Lewis a Művészeti Tanács Irodalmi Testületének elnöke, a Királyi Irodalmi Társaság(wd) alelnöke, az Amerikai Művészeti és Irodalmi Akadémia(wd) tiszteletbeli tagja, az Ír Irodalmi Akadémia tagja és a londoni Gresham College retorika professzora volt.

Cecil Day-Lewis sírköve q Stinsford(wd) temetőben

Day-Lewis hasnyálmirigyrákban hunyt el 1972. május 22-én, 68 éves korában Lemmonsban, Kingsley Amis és Elizabeth Jane Howard(wd) hertfordshire-i otthonában, ahol ő és családja is lakott. Thomas Hardy nagy tisztelőjeként intézkedett, hogy Hardy sírja közelében, a dorseti Stinsfordban(wd) található Szent Mihály-templomban temessék el.[13]

Day-Lewis négy gyermek apja volt.[22] Első két gyermeke Constance Mary Kinggel Sean Day-Lewis (1931. augusztus 3. – 2022. június 9.) televíziós kritikus és író, valamint Nicholas Day-Lewis (született 1934-ben) mérnök volt. Balcontól született gyermekei Tamasin Day-Lewis(wd) (született 1953-ban) televíziós szakács és ételkritikus, valamint Sir Daniel Day-Lewis (született 1957-ben) díjnyertes színész voltak.[23] Sean megírta édesapja, C. Day-Lewis: An English Literary Life (1980) életrajzát.[24] Daniel édesapja verses archívumát az Oxfordi Egyetem Bodleian Könyvtárának(wd) adományozta.[25][26]

Nicholas Blake

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1935-ben Day-Lewis úgy döntött, hogy növeli költészetből származó bevételét egy detektívregény, a A Question of Proof megírásával, Nicholas Blake álnéven. Megalkotta Nigel Strangeways(wd) karakterét, egy amatőr nyomozót és úriember detektívet, aki a Scotland Yard egyik főbiztos-helyettesének unokaöccseként hozzáfér a hivatalos bűnügyi nyomozásokhoz.[27] További tizenkilenc bűnügyi regényt publikált. (Az első Strangeways regényben a detektív W. H. Auden mintájára készült, de Day-Lewis a későbbi regényeiben sokkal kevésbé extravagáns és komolyabb figuraként fejlesztette ki a karaktert.)[13] Az 1930-as évek közepétől Day-Lewis írásból tudta megkeresni a kenyerét.[13] Blake négy regényében – A Tangled Web, A Penknife in My Heart, The Deadly Joker, The Private Wound – nem szerepel Strangeways.

A Minute for Murder-ben Day-Lewis háborús élményeinek hátterében játszódik az Információs Minisztériumban. A Head of a Traveller főszereplőként egy ismert költőt alakít, aki frusztrált és írói válságban szenved, és akinek a legjobb költői napjai már rég mögötte vannak. Az olvasók és a kritikusok találgatják, hogy a szerző önmagát vagy egyik kollégáját írja le, vagy teljesen kitalálta csak a karaktert.

Politikai nézetek

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fiatalkorában, a nagy gazdasági világválság nyomai és szenvedései idején Day-Lewis kommunista nézeteket vallott, és 1935 és 1938 között a Nagy-Britanniai Kommunista Párt tagja lett. Korai költészetét didaktikus stílus és a társadalmi témák iránti érdeklődés jellemezte.[28] 1937-ben szerkesztette a The Mind in Chains: Socialism and the Cultural Revolution (Láncokban lévő elme: Szocializmus és a kulturális forradalom) című könyvet. A bevezetőben egy népi frontot támogatott a „kultúrára már nem szoruló kapitalizmus” ellen. Elmagyarázza, hogy a cím a láncai által megkötözött Prométheuszra utal, idézi Percy Bysshe Shelley Prometheus Unbound című művéhez írt előszavát, és azt mondja, hogy a közreműködők úgy vélik, hogy „a felvilágosodás prométheuszi tüzét, amelyet az egész emberiség javára kellene adni, jelenleg a magánprofit kohóinak szítására használják”. A közreműködők a következők voltak: Rex Warner(wd), Edward Upward(wd), Arthur Calder-Marshall(wd), Barbara Nixon, Anthony Blunt(wd), Alan Bush, Charles Madge(wd), Alistair Brown, J. D. Bernal(wd), T. A. Jackson(wd) és Edgell Rickword(wd).

Az 1930-as évek vége után, melyeket a Szovjetunióban Joszif Sztálin alatti tisztogatások, elnyomás és kivégzések jellemeztek, Day-Lewis fokozatosan kiábrándult a kommunizmusból.[13] Önéletrajzában, a The Buried Day (1960) című könyvben megtagadja korábbi kommunista nézeteit.[29] Detektívregénye, a The Sad Variety (1964) maró módon ábrázolja a doktriner kommunistákat, az 1956-os magyar felkelés Szovjetunió általi leverését, valamint a szovjet hírszerző ügynökök könyörtelen taktikáját.

Művei

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Költészet

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Cecil Day-Lewis angol örökség(wd) kék emléktáblája Greenwichben, London
  • Transitional Poem (1929)
  • From Feathers to Iron (1931)
  • Collected Poems 1929–1933 (1935)
  • A Time to Dance and Other Poems (1935)
  • Overtures to Death (1938)
  • Word Over All (1943)
  • Short Is the Time (1945)
  • Selected Poems (1951)
  • Walking Away (1956)
  • Collected Poems (1954)
  • Pegasus and Other Poems (1957)
  • The Gate, and Other Poems (1962)
  • The Whispering Roots and Other Poems (1970)[28]
  • The Complete Poems of C. Day-Lewis (1992)[18]
  • Editor (with L. A. G. Strong(wd)): A New Anthology of Modern Verse 1920–1940 (1941)
  • Editor (with John Lehmann(wd)): The Chatto Book of Modern Poetry 1915–1955 (1956)

Esszégyűjtemények

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
  • A Hope for Poetry (1934)[28]
  • Poetry for You (1944)
  • The Poetic Image (1947)
  • The Lyric Impule (1965)

Fordítások

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Saját neve alatt írt regények

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Regények

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
  • The Friendly Tree (1936)
  • Starting Point (1937)
  • Child of Misfortune (1939)

Regények gyerekeknek

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
  • Dick Willoughby (1933)
  • The Otterbury Incident (1948)

Nicholas Blake néven írt regények

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Nigel Strangeways
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
  • A Question of Proof (1935); Első amerikai kiadás a Harper and Brothers gondozásában (1935)
  • Thou Shell of Death (1936; Az első amerikai kiadás a Harper and Brothers gondozásában jelent meg, Shell of Death címen.) (1936)
  • There's Trouble Brewing (1937)
  • The Beast Must Die (1938), Román Viñoly Barreto(wd) adaptálta moziba Argentínában (1952) és Claude Chabrol Franciaországban (1969), Nagy-Britanniában pedig 2021-ben The Beast Must Die című televíziós sorozatként.
  • The Smiler with the Knife (1939). Serialised News Chronicle, 1939
  • Malice in Wonderland (1940; más néven Murder with Malice címmel jelent meg. Amerikai cím: The Summer Camp Mystery)
  • The Case of the Abominable Snowman (1941; más néven The Corpse in the Snowman címmel is megjelent)
  • Minute for Murder (1947)
  • Head of a Traveller (1949)
  • The Dreadful Hollow (1953)
  • The Whisper in the Gloom (1954; más néven Catch and Kill)
  • End of Chapter (1957)
  • The Widow's Cruise (1959)
  • The Worm of Death (1961)
  • The Sad Variety (1964)
  • The Morning after Death (1966)
Nem sorozatregények
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
  • A Tangled Web (1956; Death and Daisy Bland címmel is megjelent)
  • A Penknife in My Heart (1958)
  • The Deadly Joker (1963)
  • The Private Wound (1968)

Novellák

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
  • "A Slice of Bad Luck" (The Bystander, 1935. december 1. Újraközölve a Detection Medley című kötetben, szerk. John Rhode [Hutchinson, 1939]. Megjelent "The Assassin's Club" címmel is. Újraközölve a Murder by the Book című kötetben, szerk. Martin Edwards, 2021)
  • "Mr Prendergast and the Orange" (Sunday Dispatch, 1938. március 27. Újranyomva a Bodies from the Library című kötetben, 3. kötet, szerk. Tony Medawar [2020]. Megjelent "Conscience Money" címmel is.)
  • "It Fell to Earth" (The Strand Magazine, 1944. június. "Long Shot" címmel is megjelent. Újranyomva a Murder at the Manor című könyvben, szerk. Martin Edwards, 2016)
  • "The Snow Line" (The Strand Magazine, 1949. február. Megjelent "A Study in White" és "A Problem in White" címmel is. Újranyomva a Silent Night című folyóiratban, szerk. Martin Edwards, 2015)
  • "Sometimes the Blind See the Clearest" (Evening Standard, 1963. március 18. "Sometimes the Blind" címmel is megjelent. Újranyomva a The Long Arm of the Law című kötetben, szerk. Martin Edwards, 2017)

Rádiójáték

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
  • Calling James Braithwaite. BBC Home Service, 20 and 22 July 1940. (Published in Bodies from the Library, Volume 1, edited by Tony Medawar [2018].)

Önéletrajz

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
  • The Buried Day (1960)

Életrajz

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
  • Sean Day-Lewis, Cecil Day-Lewis: An English Literary Life (1980)
  • Peter Stanford, C. Day-Lewis: A Life (2007) review

Magyarul megjelent

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
  • Nicholas Blake: Gyilkosság a túlvilágról – Athenaeum, Budapest, 1937 · Fordította: Koháry Gábor

Megjegyzések

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
  1. ↑ "Internet Movie Database". Internet Movie Database (angol nyelven). Hozzáférés: 2015. augusztus 13.
  2. ↑ Francia Nemzeti Könyvtár. "BnF-források" (francia nyelven). Hozzáférés: 2015. október 10.
  3. ↑ "SNAC" (angol nyelven). Hozzáférés: 2017. október 9.
  4. ↑ "Encyclopædia Britannica". Encyclopædia Britannica Online (angol nyelven). Hozzáférés: 2017. október 9.
  5. ↑ "Find a Grave". Find a Grave (angol nyelven). Hozzáférés: 2017. október 9.
  6. 1 2 "Kindred Britain".
  7. ↑ McKinstry, Leo, Operation Sealion: How Britain Crushed the German War Machine's Dreams of Invasion in 1940. London: John Murray Publishers, 2015, 201. ISBN 1848547048.
  8. ↑ "The Garden at Ballintubbert: Stradbally, County Laois". ballintubbert.com. Hozzáférés: 2012. január 23.
  9. ↑ Lewis, C. S. (2009). The Collected Letters of C.S. Lewis, Volume 3: Narnia, Cambridge, and Joy, 1950 – 1963. HarperOne. 1657. o. ISBN 978-0-06-194728-5.
  10. ↑ Stanford, Peter (2007). C Day-Lewis: A Life. London and New York: Continuum. 5. o. ISBN 978-0-8264-8603-5.{{cite book}}: CS1 karbantartás: publisher hely (link)
  11. ↑ Day-Lewis, Cecil (1960). The Buried Day. 17. o.
  12. ↑ "Is It Far to Go?" in N. Das Gupta (ed.), Modern English Poetry (1963), Vol. 2, p. 92.
  13. 1 2 3 4 5 6 7 Cecil Day-Lewis Archiválva 2006. április 27-i dátummal a Wayback Machine-ben.
  14. ↑ Kelbie, Paul; Davies, Caroline (2008. augusztus 30.). "Helensburgh lays claim to title of UK's most talented town". The Observer. Hozzáférés: 2019. július 9. – via www.theguardian.com.
  15. ↑ Arditti, Michael. "Non-fiction | C Day-Lewis [Review of C DAY-LEWIS by PETER STANFORD]". michaelarditti.com. Hozzáférés: 2023. december 21.
  16. ↑ Stanford, Peter. "Jill Bacon Obituary". The Guardian. Hozzáférés: 2022. december 14.
  17. ↑ Stanford, Peter (2009. július 26.). "A Star is Born". The Guardian. Hozzáférés: 2022. december 14.
  18. 1 2 3 "BBC". 2008. május 14. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2019. július 9.
  19. ↑ The London Gazette 2 June 1950. p. 2785.
  20. ↑ The London Gazette 2 January 1968. p. 89.
  21. ↑ Berg, Sanchia (2023. július 19.). "No 10 turned down Larkin, Auden and other poets for laureate job". BBC News.
  22. ↑ "Cecil Day-Lewis, poet laureate, dies". The Montreal Gazette. 1972. május 22. Hozzáférés: 2010. március 15.
  23. ↑ Rainey, Sarah (2013. március 1.). "My brother Daniel Day-Lewis won't talk to me any more". The Telegraph. Hozzáférés: 2018. március 6.
  24. ↑ "Seán Day-Lewis, journalist and author who spent three decades with the Telegraph and wrote a biography of his father Cecil – obituary". The Telegraph. 2022. június 17. Hozzáférés: 2022. június 17.
  25. ↑ "Daniel Day-Lewis donates poet father's archive". BBC News. 2012. október 30. Hozzáférés: 2016. március 28.
  26. ↑ "Bodleian library celebrates acquisition of Cecil Day-Lewis archive". The Daily Telegraph. 2012. október 30. Hozzáférés: 2016. március 28.
  27. ↑ Scowcroft, Philip L. "Neglected British Crime Writers | Nicholas Blake". Hozzáférés: 2019. július 9.{{cite web}}: CS1 karbantartás: elavult archiválási szolgáltatás (link)
  28. 1 2 3 4 Day Lewis, C, Infoplease
  29. ↑ "Arte Historia Personajes". 2007. március 10. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2019. július 9.
  30. ↑ An extract from this, "Orpheus and Eurydice", appeared in The Queen's Book of the Red Cross.

Fordítás

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Cecil Day-Lewis című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Cecil_Day-Lewis&oldid=29299202”