Kafferbivaly

Kafferbivaly
	Evolúciós időszak: Középső pleisztocén - jelen, 0,7–0 Ma PreꞒ Є O S D C P T J K Pg N ↓
	Bika a természetes élőhelyén
	Természetvédelmi státusz
	Mérsékelten fenyegetett;
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Főosztály:	Négylábúak (Tetrapoda);
Osztály:	Emlősök (Mammalia);
Alosztály:	Elevenszülő emlősök (Theria);
Csoport:	Eutheria;
Alosztályág:	Méhlepényesek (Placentalia);
Öregrend:	Laurasiatheria;
Csoport:	Scrotifera;
Csoport:	Ferungulata;
Csoport:	Patások (Ungulata);
Rend:	Párosujjú patások (Artiodactyla);
Csoport:	Ruminantiamorpha;
Alrend:	Kérődzők (Ruminantia);
Alrendág:	Pecora;
Öregcsalád:	Bovoidea;
Család:	Tülkösszarvúak (Bovidae);
Alcsalád:	Tulokformák (Bovinae);
Nemzetség:	Tulkok (Bovini);
Alnemzetség:	Bubalina;
Nem:	Syncerus; Hodgson, 1847
Faj:	S. caffer;
Tudományos név
	Syncerus caffer; (Sparrman, 1779)
Hivatkozások
	A Wikifajok tartalmaz Kafferbivaly témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Kafferbivaly témájú médiaállományokat és Kafferbivaly témájú kategóriát.

A kafferbivaly vagy fokföldi bivaly (Syncerus caffer) az emlősök (Mammalia) osztályának párosujjú patások (Artiodactyla) rendjébe, ezen belül a tülkösszarvúak (Bovidae) családjába és a tulokformák (Bovinae) alcsaládjába tartozó faj.

Nemének a típusfaja és egyben az egyetlen élő faja is. A tulkok (Bovini) nemzetségének egyetlen, Afrikában élő képviselője.

Előfordulása

A kafferbivaly megtalálható Etiópiában, Szomáliában, Zambiában, Zimbabwében, Namíbiában, Botswanában, Mozambikban, a Dél-afrikai Köztársaságban, Kenyában és Tanzániában, valamint Afrika középső és nyugati részein is.

Alfajai

Hagyományosan 5 alfaja van elismerve; azonban 2011-ben Groves és Grubb kutatóbiológusok az alfajokat külön, önálló fajoknak nyilvánították. Szerintük a különböző alfajok között jelentős alaktani változatosság van; továbbá más állatfajok esetében is egyes alfajokat kivontak a szülőfajból és önálló státusszal látták el (pl.: őstulok és szarvasmarha, valamint vad vízibivaly és házi vízibivaly esetei). 2016-ban, Castelló egy tulokszakértő felkarolta Groves és Grubb rendszertani elképzeléseit, azonban mások kétellyel tekintenek erre az elméletre és szerintük további kutatások szükségesek.^[1]^[2]^[3]^[4]^[5]^[6]^[7]^[8]^[9]

Syncerus caffer aequinoctialis Blyth, 1866
szudáni bivaly vagy rövidszarvúbivaly (Syncerus caffer brachyceros) (Gray, 1837)
szavannabivaly (Syncerus caffer caffer) (Sparrman, 1779)
hegyi bivaly (Syncerus caffer mathewsi) (Lydekker, 1904)
vörös bivaly vagy őserdei bivaly (Syncerus caffer nanus) (Boddaert, 1785)

Megjelenése

A bika az 1,7 méter magasságot, a 3,4 méter hosszt és a 900 kilogrammot is elérheti. Egy kifejlett hím marmagassága nagyjából 1,5 méter, tömege átlagosan 680 kg. A nőstény 10–15 cm-rel alacsonyabb; tömege 500–600 kg.

Életmódja, élőhelye

Rendkívül erős állat. Az emberen kívül csak kevés a természetes ellensége; még az oroszlánoktól is képes megvédeni magát (és olykor meg is öli a támadókat). Az oroszlánok esetenként megölik és megeszik a bivalyokat, ám általában sok oroszlán kell egyetlen felnőtt példány leterítéséhez; leginkább a sérült vagy idős egyedeket sikerül levadászni. A leopárd és a foltos hiéna csak újszülött borjakat ejt el. A házi szarvasmarhával korlátozott sikerrel keresztezték; háziasítani nem sikerült.

A kafferbivaly a nyílt szavannától a sűrű bozótosokig előfordul. Előszeretettel dagonyázik.

Az öt afrikai nagyvad egyikeként a kafferbivaly fürge és félelmetes vadállat, mely évente rengeteg embert öklel fel, tapos el és öl meg. A víziló mellett elnyerte a legveszélyesebb nagyvad hírnevet.

Szaporodása

A csorda összetétele nemtől és kortól független, de léteznek csak hímekből álló csapatok is. A hím „szarvpáncélnak” is hívott szarvainak vastagságáról ismerhető fel. A bikák nyolcéves korukban válnak ivaréretté. A tehenek először ötéves korukban ellenek, 11,5 hónapos vemhesség után. Az idősebb bikákat kiveti a csorda, és általában a hím csapatokba tömörülnek.

Állatkertekben

Fogságban ritkábban látható, mint a vad vízibivaly, főleg a bikák kiszámíthatatlansága miatt. Magyarországon a Budapesti Állatkertben tartják, ahol vörös bivaly nevű alfajának egy bikája és két tehene él, ill. a győri állatkertben szintén ezt az alfajt.

Képek

19. századi rajz
Kafferbivaly csorda
Őserdei vagy vörös bivaly
Kafferbivaly trófea a hatvani Széchenyi Zsigmond Vadászati Múzeumban

Jegyzetek

↑ Hassanin, Alexandre; Ropiquet, A. (2004). "Molecular phylogeny of the tribe Bovini (Bovidae, Bovinae) and the taxonomic status of the Kouprey, Bos sauveli Urbain 1937". Molecular Phylogenetics and Evolution. 33 (3): 896–907. doi:10.1016/j.ympev.2004.08.009. PMID 15522811.^{[halott link]}
↑ Tanaka, K.; Solis, C.D.; Masangkay, J.S.; Maeda, K.L.; Kawamoto, Y.; Namikawa, T. (1996). "Phylogenetic relationship among all living species of the genus Bubalus based on DNA sequences of the cytochrome b gene". Biochemical Genetics. 34 (11): 443–452. doi:10.1007/BF00570125. PMID 9126673. S2CID 22075565.
↑ Groves, C.; Grubb, P. (2011). Ungulate Taxonomy. The Johns Hopkins University Press.
↑ Castelló, J.R. (2016). Bovids of the Word. Princeton University Press.
↑ Lenstra, J.A.; Bradley, D.G. (1999). "Systematics and phylogeny of cattle". The Genetics of Cattle: 1–14.
↑ Wilson, W.E.; Reeder, D.M., eds. (2005). Mammal Species of the World: A Taxonomic and Geographic Reference. The Johns Hopkins University Press.
↑ Grubb, Peter (2005). "Syncerus". In Wilson, Don E.; Reeder, DeeAnn M. (eds.). Mammal Species of the World. A Taxonomic and Geographic Reference (3rd (online edition) ed.). Baltimore: Johns Hopkins University Press. ISBN 9780801882210.
↑ Kingdon, J. (2015). The Kingdon Field Guide to African Mammals. Princeton University Press.
↑ Heller, R.; Frandsen, P.; Lorenzen, E. D.; Siegismund, H. R. (2013). "Are there really twice as many bovid species as we thought?". Systematic Biology. 62 (3): 490–493. doi:10.1093/sysbio/syt004. PMID 23362112.

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben az African buffalo című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Ez a szócikk részben vagy egészben a Bubalina#Genera_and_species című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk

"A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján". IUCN. Hozzáférés: 2011. augusztus 21.
Nature-wildlife.com
Fokföldi bivaly (Syncerus caffer caffer) adatok és fotók – Wild Animals Online encyclopedia
Mammal Species of the World. Don E. Wilson & DeeAnn M. Reeder (editors). 2005. Mammal Species of the World. A Taxonomic and Geographic Reference (3rd ed).
Angol nyelvű fajleírás

Biológiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[hassaninandropiquet2004-1] Hassanin, Alexandre; Ropiquet, A. (2004). "Molecular phylogeny of the tribe Bovini (Bovidae, Bovinae) and the taxonomic status of the Kouprey, Bos sauveli Urbain 1937". Molecular Phylogenetics and Evolution. 33 (3): 896–907. doi:10.1016/j.ympev.2004.08.009. PMID 15522811.^{[halott link]}

[tanakaetal1996-2] Tanaka, K.; Solis, C.D.; Masangkay, J.S.; Maeda, K.L.; Kawamoto, Y.; Namikawa, T. (1996). "Phylogenetic relationship among all living species of the genus Bubalus based on DNA sequences of the cytochrome b gene". Biochemical Genetics. 34 (11): 443–452. doi:10.1007/BF00570125. PMID 9126673. S2CID 22075565.

[grovesgrubb2011-3] Groves, C.; Grubb, P. (2011). Ungulate Taxonomy. The Johns Hopkins University Press.

[castelló2016-4] Castelló, J.R. (2016). Bovids of the Word. Princeton University Press.

[lenstraandbradley1999-5] Lenstra, J.A.; Bradley, D.G. (1999). "Systematics and phylogeny of cattle". The Genetics of Cattle: 1–14.

[wilsonandreeds2005-6] Wilson, W.E.; Reeder, D.M., eds. (2005). Mammal Species of the World: A Taxonomic and Geographic Reference. The Johns Hopkins University Press.

[msw3-7] Grubb, Peter (2005). "Syncerus". In Wilson, Don E.; Reeder, DeeAnn M. (eds.). Mammal Species of the World. A Taxonomic and Geographic Reference (3rd (online edition) ed.). Baltimore: Johns Hopkins University Press. ISBN 9780801882210.

[kingdon2015-8] Kingdon, J. (2015). The Kingdon Field Guide to African Mammals. Princeton University Press.

[9] Heller, R.; Frandsen, P.; Lorenzen, E. D.; Siegismund, H. R. (2013). "Are there really twice as many bovid species as we thought?". Systematic Biology. 62 (3): 490–493. doi:10.1093/sysbio/syt004. PMID 23362112.

[1]

[2]

[3]

[4]

[5]

[6]

[7]

[8]

[9]