Kizel
| Kizel (Кизел) | |||
 | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Oroszország | ||
| Föderációs alany | Permi határterület | ||
| Járás | Kizeli önkormányzati | ||
| Irányítószám | 618350 | ||
| Körzethívószám | 34255 | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 14 748 fő (2025)[1] | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Elhelyezkedése | |||
 | |||
 é. sz. 59° 03′, k. h. 57° 39′59.050000°N 57.650000°EKoordináták: é. sz. 59° 03′, k. h. 57° 39′59.050000°N 57.650000°E | |||
 Kizel
Pozíció a Permi határterület térképén
| |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Kizel témájú médiaállományokat. | |||
.png)
.png)
Kizel (oroszul: Кизел) város Oroszország Permi határterületén, a Kizeli önkormányzati járás székhelye. A Kizeli-szénmedence és az uráli szénbányászat egyik központja volt (a bányák kimerüléséig).
Lakossága: 19 587 fő (a 2010. évi népszámláláskor).[2]
Fekvése
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A Permi határterület keleti részén, Permtől 166 km-re északkeletre, az azonos nevű folyó partján terül el, a Középső-Urál nyugati lejtőjén. Vasútállomás a Csuszovoj–Szolikamszk vasútvonalon. A városon vezet át az Urál nyugati előterének településeit összekötő észak-déli irányú Kungur–Csuszovoj–Szolikamszk országút.
Története
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A település a Lazarev család által 1784-ben alapított és 1789-ben megnyitott vasolvasztó és vasgyártó üzem mellett alakult ki. Szenet először 1786-ban találtak és 1797-ben kezdték meg a kitermelést. A vasgyártó üzem 1919-ig működött, később erre alapozva bányagépjavító vállalat létesült.
A szovjet korszakban a területen működő szénbányákat szervezetileg egyetlen nagy trösztben egyesítették (Kizelugol). A szénbányászat – egy idő után már csökkenő mértékben – az 1990-es évekig folytatódott, majd a bányákat bezárták. A lakosság lélekszáma ettől gyorsan csökkent.
2004 végén a városhoz csatolták Rudnyicsnij (1944-ig Artyomovszkij) bányásztelepülést, melynek szénbányáját 1939-től kezdve művelték.[3]
Gulag-lágerek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A második világháború idején Kizelben is Gulag-lágereket alakítottak. 1942. novembertől rabok a Sirokovszkiji-víztározó építésére létrehozott lágerszervezet keretében, majd az abból leválasztott részlegből 1947. júniusban önálló lágerré szervezett Kizeli ITL, röviden KizelLag keretében dolgoztak. A víztározó és vízerőmű építésén kívül többek között erdőirtáson, fűrésztelepeken, a koszvai hidrolízisüzem építési munkáin vettek részt. Nagy számban voltak köztük kitelepített német nemzetiségű szovjet állampolgárok. A KizelLag 1960-ban még létezett.[4][5]
Gazdasága
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A város jelentős gyárát, a Nyugat-Uráli Darugyárat birtokló gazdasági társaság 2010-ben csődbe jutott. A belőle alapított Nyugat-Uráli Gépgyár Kft 2012-ben olajipari fúrótornyok gyártásával (illetve összeszerelésével) indította meg a termelést. A régi ruhagyár termelését a 2010-es évek elején sikerült újrakezdeni: a zárt intézményben elítélt nőket foglalkoztatnak egyenruhák és a hadseregtől kapott megrendelések teljesítésén.[6][7]
A Kizeli-szénmedence
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A Kizelről elnevezett szénmedence az Urál legjelentősebb és legkorábban, 1786-ban felfedezett szénmezőjét rejti, illetve rejtette. A Középső-Urál északi részének nyugati előhegyeiben található medence feketeszén-vagyonát az 1970-es években kb. 600 millió tonnára becsülték. A mintegy 2000 km² kiterjedésű szénmező a Jajva és a Vilva folyók között, észak-déli irányban kb. 80 km hosszan húzódik. Kitermelése általában csak mélyműveléssel volt lehetséges. Iparilag hasznosítható szénvagyona a 20. század végére lényegében kimerült, vagy csak gazdaságtalanul lenne kitermelhető, ezért bányáit (vagy azok nagy többségét) bezárták.
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- ↑ "Численность постоянного населения Российской Федерации по муниципальным образованиям на 1 января 2025 года" (orosz nyelven). Orosz Szövetségi Állami Statisztikai Hivatal. 2025. április 25.
- ↑ "A 2010. évi népszámlálás adatai" (PDF). Oroszország statisztikai hivatala. 2013. május 23. dátummal az eredeti (PDF) címről archiválva. Hozzáférés: 2014. január 5.
- ↑ Je. N. Sumilov. "Enciklopegyija Permszkij kraj / Rudnyicsnij" (orosz nyelven). Permculture.ru. 2015. október 5. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2015. október 4.
{{cite web}}: Unknown parameter|archívdátum=ignored (súgó); Unknown parameter|archívurl=ignored (súgó) - ↑ Siroklag Adatlap, Memo.ru (orosz nyelven).
- ↑ Kizellag Adatlap, Memo.ru (orosz nyelven).
- ↑ "Újsághír" (orosz nyelven). Newsko.ru. 2014. október 31. 2015. február 16. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2015. február 14.
- ↑ Viktor Zsilinszkij. "Sto bugyet sz Kizelom zavtra?" (orosz nyelven). Pkweekly.ru. 2015. február 16. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2015. február 14.
Források
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Goroda Rosszii. Enciklopegyija (orosz nyelven). Moszkva: Izd. Bolsaja Rosszijszkaja Enciklopegyija. 1994.
- Je. N. Sumilov. "Enciklopegyija Permszkij kraj" (orosz nyelven). Permculture.ru. 2015. október 6. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2015. október 4.
{{cite web}}: Unknown parameter|archívdátum=ignored (súgó); Unknown parameter|archívurl=ignored (súgó) - Pinczés Zoltán (Székely András) (1978). Szovjetunió (I. kötet: Természetföldrajz). Budapest: Gondolat Kiadó. 333. o. ISBN 963-280-303-5 I. kötet.
