Ugrás a tartalomhoz

Post-grunge

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Post-grunge
StíluseredetAlternatív rock, Grunge, Hard rock
Kulturális eredetAz 1990-es évek eleje és közepe, Amerikai Egyesült Államok
Társműfajok
Alternatív metal - Nu metal - Soft grunge - Grungegaze

A post-grunge, vagy magyar írásmóddal posztgrunge a grunge egyik zenei irányzata, amelyre a hagyományos grunge-hoz képest kevésbé nyers és kevésbé intenzív hangzás jellemző. A kifejezést eredetileg pejoratív értelemben használták az 1990-es évek közepén megjelenő olyan alternatív rockegyüttesek megjelölésére, mint a Bush, a Candlebox, a Collective Soul, a Live, a Foo Fighters és a Silverchair, amelyek a grunge jellegzetes hangzását követték. Az 1990-es évek végére a post-grunge önállóbb stílusjegyekkel rendelkező irányzattá vált, amely a grunge hangzását és esztétikáját könnyebben befogadható, kereskedelmileg is hozzáférhető dalszerzéssel ötvözte. Az irányzat népszerűsége a 2000-es években is jelentős maradt. A második hullám olyan együttesekhez köthető, mint a Foo Fighters, a Creed, a Matchbox Twenty, a 3 Doors Down, a Puddle of Mudd, a Nickelback, a Seether és a Staind, amelyek jelentős mainstream sikereket értek el. A korszak egyes együtteseinek zenéjében az alternatív metal[1] és a nu metal[2] hatásai is megjelentek.

Jellemzői

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A posztgrunge az 1990-es években kialakult zenei irányzat, amely a grunge hangzásvilágát és attitűdjét vette alapul. Jellemzője a vastag, torzított gitárhangzás, amelyet azonban a grunge-hoz képest kevésbé intenzív és kevésbé nyers megszólalás jellemez.[3][1] A korai grunge-együttesekkel ellentétben a posztgrunge előadói gyakran nagy lemezkiadók gondozásában jelentették meg felvételeiket.[1]

A posztgrunge dalaira általában a középtempós megszólalás és a letisztult, rádióbarát hangzás jellemző. A műfaj gyakran alkalmaz popzenei dalszerkezeteket,[4][5] miközben a klasszikus rock,[1] a pop-rock,[6] az alternatív metal[1] és a nu metal[2] hatásai is megjelenhetnek benne. Tim Grierson zenei újságíró szerint a posztgrunge a lírai balladák és az intenzív rockdalok közötti hangzásvilágot képviseli, így a két szélsőség elemeit egyesíti.[7] Egyes felvételeken az elektromos és az akusztikus gitár egyidejű használata is megfigyelhető.[4]

A posztgrunge hangzását a grunge-hoz képest általában magasabb fokú stúdiómunka és csiszoltabb produkció jellemzi.[8] A műfaj második hulláma a 2000-es évek közepén és második felében jelentős jelenlétet ért el a rockrádiókban.[9]

A grunge és a posztgrunge között jelentős különbség figyelhető meg a dalszövegek témájában és megfogalmazásában is. A grunge dalszövegei gyakran laza metaforákon vagy egyes szám harmadik személyű elbeszéléseken keresztül fejezték ki az érzelmeket, míg a posztgrunge szövegeire közvetlenebb és egyértelműbb megfogalmazás jellemző.[4] Sasha Geffen, a Consequence of Sound szerzője szerint a posztgrunge dalszövegei gyakran az egyes szám első személyű megszólalásra épülnek, és számos sikeres dal egy jelenlegi vagy korábbi partnerhez intézett megszólításként értelmezhető.[4]

A posztgrunge dalszövegeinek visszatérő témái közé tartoznak a párkapcsolatok, a romantikus kapcsolatok és a drogfüggőség.[4][10] A grunge dalszerzői gyakran magát a függőséget jelenítették meg, míg a posztgrunge számos dala inkább a megváltás vagy a felépülés témáját helyezi előtérbe.[4] A műfaj közvetlenebb dalszövegvilága és popzenei szerkezete miatt számos posztgrunge-dal a serdülő és fiatal felnőtt közönség megszólítására épült.[4]

Etimológia

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A „post-grunge” (posztgrunge) elnevezést eredetileg többnyire pejoratív értelemben használták. A kifejezés arra utalt, hogy az 1990-es évek közepén ezzel a címkével illetett együttesek zeneileg a grunge irányzat követőinek, illetve az „autentikusnak” tekintett grunge-rock mozgalom kereskedelmi célú változatainak számítottak.[3] A grunge olyan együttesek révén vált a mainstream zene részévé, mint a Nirvana és a Pearl Jam, amelyet követően a lemezkiadók hasonló hangzású előadókkal is szerződést kötöttek, köztük a Bush, a Candlebox és a Collective Soul együtteseivel.[3]

Az 1990-es évek végén és a 2000-es évek elején a post-grunge a Creed és a Nickelback együttesekhez hasonló újabb előadók megjelenésével önállóbban körülhatárolható zenei stílussá vált. A műfaj a grunge egyes jellemzőit a szélesebb közönség számára könnyebben befogadható, kommerszebb hangzással ötvözte. Grierson szerint a Nirvana és a Pearl Jam népszerűségéhez részben hozzájárult az a megítélés, hogy az együttesek igyekeztek elkerülni a mainstream zenei színteret, míg a post-grunge ezzel szemben kifejezetten ennek a közönségnek a megszólítására törekedett.[3]

„Butt rock”

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A „butt rock” az 1980-as évek glam metal- és hard rock-együtteseire, például a Mötley Crüe-re, a Def Leppard-ra és a Poison-ra korábban is alkalmazott pejoratív kifejezés volt.[11][12][13][14] A 2010-es években a megnevezés elterjedt a post-grunge második hullámának számos előadójával kapcsolatban is. Többek között a Nickelback, a Creed, a Puddle of Mudd, a Shinedown, a Flyleaf és a Hinder együtteseket is ezzel a kifejezéssel illették.[15]

Graham Hartmann, a Metal Injection szerzője szerint a „butt rock” elnevezés rendszerint a post-grunge második hullámára utal, amelyben a Bush-hoz és a Candlebox-hoz hasonló együttesek hangzásának későbbi változatai olyan előadóknál jelentek meg, mint a Nickelback és a Seether.[9] A második hullám zenéjében a nu metal egyes elemei is megjelentek.[16]

A „butt rock” kifejezést elsősorban a műfaj kritikusai használják olyan zenére, amelyet zeneileg származtatottnak, dalszövegeiben közhelyesnek vagy túlzottan érzelmesnek tartanak, illetve amely szerintük túlzottan támaszkodik a rekedtes énekhangra.[17] Ez utóbbit gyakran a Pearl Jam énekese, Eddie Vedder énekstílusának utánzásával hozzák összefüggésbe.[9][18][19] Eva Zhu, a CBC szerzője szerint a butt rock olyan zenei stílus megjelölése, amely egyszerre vált ki jelentős népszerűséget és ellenérzést.[20] Erica Banas, a WMMR szerzője szerint egyes értelmezésekben olyan rockzenét jelöl, amelyet zenei és szövegi szempontból egyaránt „felhígítottak” a rádiós játszás és a mainstream siker maximalizálása érdekében. Banas ugyanakkor megjegyezte, hogy a kifejezés használata szubjektív lehet, és a rockzene rajongói esetenként egyszerűen az általuk nem kedvelt együttesekre alkalmazzák.

A „butt rock” elnevezés eredete vitatott. Egyes magyarázatok szerint a kifejezés egy állítólagos „Nothing but rock” („Semmi más, csak rock”) rádiós szlogennel hozható összefüggésbe.[21][22][23] A „butt rock” kifejezést önálló zenei alműfajként, illetve mikroműfajként is használják.[15] A post-grunge második hullámának egyes megnevezései között szerepel a „divorced dad rock” („elvált apák rockzenéje”) elnevezés is.[24]

Története

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1993–1997: Az első hullám és a népszerűség növekedése

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A grunge az 1990-es évek első felében, nemzetközi népszerűségének csúcsán fokozatosan hanyatlani kezdett. A Nirvana Nevermind című, 1991-ben megjelent albuma jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy a műfaj világszerte ismertté váljon, ugyanakkor a zenekar működését egyre több probléma nehezítette. Ezek között szerepelt Kurt Cobain drogfüggősége, valamint a zenekar kereskedelmi sikereivel kapcsolatos növekvő elégedetlensége. 1992 végén Cobaint egy „Grunge Is Dead” feliratú pólóban fényképezték le,[25] amelyet a grunge hanyatlásáról szóló diskurzus egyik korai jelének tekintettek.[26][27]

Kurt Cobain 1994-ben bekövetkezett öngyilkossága, valamint a Pearl Jam turnézási nehézségei tovább erősítették a műfaj hanyatlását.[1] Az Alice in Chains énekese, Layne Staley drogfüggőségével kapcsolatos problémák miatt a zenekar 1995-ben több tervezett fellépését is lemondta.[28] A Stone Temple Pilots esetében Scott Weiland drogfüggősége és jogi problémái okoztak nehézségeket a turnézásban. A zenekar a Purple című albumát mindössze négy hónapon keresztül, az azt követő Tiny Music... Songs from the Vatican Gift Shop című albumot pedig hat héten át turnéztatta.[29]

A grunge eredeti mozgalmának hanyatlásával párhuzamosan a nagy lemezkiadók egyre több, a műfaj hangzását követő, de azt könnyebben befogadható, mainstream formában alkalmazó együttest szerződtettek és népszerűsítettek. Ezt az irányzatot egyes szerzők „post-grunge” néven kezdték említeni.[30] A Bush[31][32] és a Candlebox[33] egyaránt grunge-, illetve post-grunge-zenekarként szerepeltek a különböző kategorizálásokban.[1] A Collective Soul[3] és a Live[10] szintén a post-grunge irányzathoz sorolt, ebben az időszakban jelentős sikereket elérő együttesek közé tartoztak.

A Candlebox 1993-ban megjelent, saját című debütáló albuma az Egyesült Államokban négyszeres platina minősítést szerzett a Amerikai Hanglemezgyártók Szövetsége (RIAA) szerint,[34] és a Nielsen SoundScan adatai alapján legalább négymillió példányban kelt el.[35] Az album „Far Behind” című kislemeze a Billboard Hot 100 slágerlistán a 18. helyig jutott.[36] A Collective Soul „Shine” című dala ugyanennek a listának a 11. helyét érte el,[37] és 1994 szeptemberében arany minősítést kapott a RIAA-tól.[38] A zenekar Hints Allegations and Things Left Unsaid (1993) című albuma kétszeres,[39] saját című, 1995-ös albuma pedig háromszoros platina minősítést szerzett.[40]

A Bush 1994-ben kiadott Sixteen Stone című debütáló stúdióalbuma hatszoros platina minősítést kapott a RIAA-tól.[41] Második stúdióalbumuk, az 1996-os Razorblade Suitcase a Billboard 200 élére került,[42] és háromszoros platina minősítést szerzett.[43] Carl Williott, a Stereogum szerzője a Sixteen Stone-t a post-grunge popzenei dominanciájának egyik előzményeként jellemezte.[44]

A Live Throwing Copper című, 1994-ben megjelent albuma nyolcszoros platina minősítést ért el,[45] míg az 1997-es Secret Samadhi kétszeres platina minősítést kapott.[46] Mindkét album a Billboard 200 első helyén végzett.[47] Paolo Ragusa, a Consequence of Sound szerzője a Throwing Copper albumot a post-grunge kialakulásának egyik fontos kiindulópontjaként értékelte, amely szerinte a rockzene új irányba fejlődéséhez is hozzájárult Kurt Cobain halálát követően. Az album hangzását keményebb rockzenei hatások, tisztább énekhang, lágyabb gitárdallamok, valamint Jerry Harrison produceri munkája jellemezte.[48]

1995-ben a Nirvana korábbi dobosa, Dave Grohl új együttese, a Foo Fighters kiadta saját című debütáló albumát. A zenekar ezt követően az Egyesült Államok egyik legsikeresebb rockegyüttesévé vált, amelyhez jelentős mértékben hozzájárult az MTV-n történő gyakori műsorra tűzés.[49]

A Nirvana, a Pearl Jam, a Soundgarden és az Alice in Chains mellett a Candlebox is Seattle-ből indult, a post-grunge azonban már földrajzilag jóval szélesebb körben terjedt el. Az irányzathoz többek között a pennsylvaniai Yorkból származó Live,[50] az atlantai Collective Soul, az ausztrál Silverchair, valamint az angliai Bush is kapcsolódott.[1]

1997–2010: A második hullám és a népszerűség csúcsa

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Soundgarden 1997-es feloszlását egyesek az eredeti grunge mozgalom végének tekintették. A posztgrunge az 1990-es évek végén és a 2000-es években újabb átalakuláson ment keresztül, és tovább növelte népszerűségét olyan előadók és együttesek révén, mint a Creed, a Matchbox Twenty,[1] a Days of the New,[51] a Fuel, az Oleander,[52] a Godsmack, a 3 Doors Down, a Puddle of Mudd, a Staind,[53] a Nickelback, a Seether, a Three Days Grace, a Switchfoot,[54] a 12 Stones,[55] a Breaking Benjamin, a Shinedown, a Stone Sour,[56] a Hinder, a Daughtry[57] és a Skillet.[58] A korszak zenéje megőrzött bizonyos elemeket az előző generációra jellemző szorongásból és feszültségből,[18] ugyanakkor a korábbiaknál hagyományosabb hangzású himnikus dalok, történetmesélő szövegek és romantikus témájú szerzemények is megjelentek.[3]

A Creed az 1997-ben megjelent My Own Prison, valamint a 2001-es Weathered című albumával is jelentős kereskedelmi sikert ért el; mindkét album hatszoros platinalemez-minősítést kapott a Amerikai Hanglemezgyártók Szövetsége (RIAA) szervezetétől.[59][60] A Weathered az Egyesült Államokban legalább 6,4 millió példányban kelt el. Az együttes 1999-es Human Clay című albuma gyémántlemez-minősítést kapott,[61] és az Egyesült Államokban legalább 11,69 millió példányban fogyott.[62] Az album „With Arms Wide Open” című kislemeze a Billboard Hot 100 slágerlista élére került.[63]

A Matchbox Twenty 1996-ban kiadott debütáló albuma, a Yourself or Someone Like You 1997-ben és 1998-ban vált jelentős sikerré, elsősorban a „Push”[64] és a „3AM”[65] című rádiós slágereknek köszönhetően. Az album a RIAA-tól tizenkétszeres platinalemez-minősítést kapott.[66] A Foo Fighters második stúdióalbuma, az 1997-es The Colour and the Shape, amelyet a posztgrunge egyik albumaként is számon tartanak,[67] szintén jelentős sikert aratott, és a RIAA platinalemez-minősítésben részesítette;[68] az Egyesült Államokban legalább kétmillió példányban kelt el.[69]

A Nickelback a 2000-es évek elején vált széles körben ismertté. „How You Remind Me” című daluk a Billboard Hot 100 első helyét is elérte.[70] A dalt tartalmazó Silver Side Up című album hatszoros platinalemez-minősítést kapott a RIAA-tól,[71] és az Egyesült Államokban legalább 5,528 millió példányban fogyott.[72] A következő album, a The Long Road háromszoros platinalemez lett,[73] és legalább 3,591 millió példányban kelt el az országban.[74] Az album „Someday” című dala a Billboard Hot 100 hetedik, a kanadai kislemezlistán és az Adult Top 40 listán pedig az első helyig jutott.[70] A Nickelback All the Right Reasons című albuma a megjelenését követő tizennégy hónapon belül hatszoros, négy évvel később pedig nyolcszoros platinalemez-minősítést kapott. 2017 márciusában az album gyémántlemez-minősítést szerzett a RIAA-nál.[75]

A Staind Break the Cycle című albuma a Billboard 200 élén debütált,[76] és megjelenésének hetében legalább 716 ezer példányban kelt el.[77] A Nielsen SoundScan adatai szerint 2001-ben legalább 4,24 millió példányt értékesítettek belőle az Egyesült Államokban.[78] Az album „It's Been Awhile” című dala az ötödik helyig jutott a Billboard Hot 100-on.[76]

A 3 Doors Down 2000-ben megjelent debütáló stúdióalbuma, a The Better Life hatszoros platinalemez-minősítést kapott a RIAA-tól,[79] és az Egyesült Államokban legalább 5,653 millió példányban fogyott.[80] Az album „Kryptonite” című dala a Billboard Hot 100 harmadik helyéig,[81] a Mainstream Top 40 listán pedig az első helyig jutott.[82] Az együttes második stúdióalbuma, az Away from the Sun négyszeres platinalemez lett, és legalább 3,863 millió példányban kelt el az Egyesült Államokban.[83]

A Lifehouse a 2000-es évek elején ért el jelentős mainstream sikereket. „Hanging by a Moment” című daluk a Billboard Hot 100 második helyéig jutott,[84] és 2001-ben ez volt a legtöbbet játszott dal az amerikai rádiókban.[85] A Puddle of Mudd ugyancsak ebben az időszakban vált széles körben ismertté. Come Clean című albumuk háromszoros platinalemez-minősítést kapott a RIAA-tól,[86] míg az album „Blurry” és „She Hates Me” című dalai egyaránt magas helyezéseket értek el a Billboard Hot 100-on.[87] A „Blurry” az ötödik, a „She Hates Me” pedig a tizenharmadik helyig jutott; utóbbi a Top 40 Mainstream listán a hetedik helyet is elérte. A Default együttes „Wasting My Time” című dalával vált ismertté, amely a Billboard Hot 100 tizenharmadik helyéig jutott.[88]

A posztgrunge együttesek közé sorolt Cold „Stupid Girl” című dala a Billboard Hot 100-on a 87. helyig jutott.[89] A Crossfade „Cold” című kislemeze a Billboard Hot 100-on a 81., a Top 40 Mainstream listán a 23., a Pop 100-on a 39., a Pop 100 Airplay listán a 28., a Hot Digital Songs listán pedig az 57. helyet érte el.[90] A dal 2006 decemberében aranylemez-minősítést kapott a RIAA-tól,[91] míg a Crossfade saját címét viselő albuma 2005 augusztusában platinalemez lett.[92]

A Three Days Grace a 2003-ban kiadott, saját címét viselő debütáló albumával vált szélesebb körben ismertté. Az „I Hate Everything About You” című dal a Billboard Hot 100-on az 55., a Pop Songs listán pedig a 28. helyig jutott.[93] Az album másik kislemeze, a „Just Like You” szintén az 55. helyet érte el a Billboard Hot 100-on, miközben a Mainstream Rock és a Modern Rock Tracks listák élére került.[94]

A Three Days Grace 2006-ban adta ki One-X című albumát, amely háromszoros platinalemez-minősítést kapott a RIAA-tól.[95] Az album „Pain” című dala a Billboard Hot 100-on a 44., a Pop 100-on a 47., a Hot Digital Songs listán pedig a 35. helyet érte el.[94] A „Never Too Late” a Billboard Hot 100-on a 71., a Top 40 Mainstream listán a 12., a Pop 100-on a 19., a Pop 100 Airplay listán a 17., a Hot Digital Songs listán a 30., a Hot Canadian Digital Singles listán a 18., az Adult Top 40 listán a 13. helyig jutott, míg a Hot Adult Top 40 Recurrents listán az első helyet is elérte.[94]

A Daughtry 2006-ban vált szélesebb körben ismertté saját címét viselő debütáló albumával. Stephen Thomas Erlewine, az AllMusic kritikusa az album hangzását posztgrunge jellegűként írta le.[96] Az album az Egyesült Államokban legalább 5,04 millió példányban kelt el.[97]

A Flyleaf „All Around Me” című dala a Billboard Hot 100-on a 40., a Top 40 Mainstream listán a 12., a Pop 100-on a 17., a Pop 100 Airplay listán a 15., a Hot Digital Songs listán a 38., az Adult Top 40 listán pedig a 23. helyet érte el.[98] A Flyleaf saját címét viselő debütáló albuma platinalemez-minősítést kapott a RIAA-tól.[99]

Előadók

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Amerikai Egyesült Államok

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kanada

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egyesült Királyság

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ausztrália

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Dél-afrikai Köztársaság

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Magyarország

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fordítás

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Post-grunge című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Jegyzetek

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
  1. 1 2 3 4 5 6 7 8 9 "Post-Grunge Music Artists | AllMusic". AllMusic. 2017. február 14. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2026. szeptember 17.
  2. 1 2 Blackie, Andrew (2008. szeptember 23.). "Nu-Metal's Not Dead! » PopMatters" (amerikai angol nyelven). Hozzáférés: 2026. szeptember 17.
  3. 1 2 3 4 5 6 "Post-Grunge". About.com Rock Music (angol nyelven). 2011. május 14. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2026. szeptember 17.
  4. 1 2 3 4 5 6 7 Geffen, Sasha. "In Defense of Post-Grunge Music" (amerikai angol nyelven). Hozzáférés: 2026. szeptember 17.
  5. ↑ "411MANIA | The 8 Ball: Top 8 Post-Grunge Bands". The 8 Ball: Top 8 Post-Grunge Bands (amerikai angol nyelven). 2016. május 30. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2026. szeptember 17.
  6. ↑ Jenkins, Craig (2018. július 18.). "Foo Fighters Are Classic Rock Now". Vulture (angol nyelven). Hozzáférés: 2026. szeptember 17.
  7. ↑ "Rock Genres - A List of Rock Genres". About.com Rock Music (angol nyelven). 2011. október 6. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2026. szeptember 17.
  8. ↑ Marko, Aaron J. (2014. március 20.). "10 Laughable Post-Grunge Bands You Won't Believe Are Still Going". WhatCulture.com (angol nyelven). Hozzáférés: 2026. szeptember 17.
  9. 1 2 3 Hartmann, Graham (2024. április 29.). "10 Butt Rock Anthems That Actually Kinda Rule". Metal Injection (amerikai angol nyelven). Hozzáférés: 2026. szeptember 17.
  10. 1 2 Weekly, LA (2013. augusztus 23.). "The 10 Worst Post-Grunge Bands". L.A. Weekly. 2019. április 24. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2026. szeptember 17.
  11. ↑ Mike CorposSpartan Daily (San Jose State U.). "MTV needs butt rock, not Kid Rock". Ka Leo O Hawaii (angol nyelven). 2025. október 9. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2026. szeptember 17.
  12. ↑ "'80s band stages flashy comeback". Spokesman.com (angol nyelven). 2005. április 1. Hozzáférés: 2026. szeptember 17.
  13. ↑ Orf, Chris Hansen (2009. szeptember 17.). "Please Don't Call Chickenfoot a "Supergroup"". Phoenix New Times (amerikai angol nyelven). Hozzáférés: 2026. szeptember 17.
  14. ↑ Koester, Megan (2013. december 24.). "You Can Eat Brunch in Black Flag's Old Practice Space (If You're Terrible)". VICE (amerikai angol nyelven). Hozzáférés: 2026. szeptember 17.
  15. 1 2 "Welcome to Buttland - Talkhouse". talkhouse.com (angol nyelven). 2022. január 3. Hozzáférés: 2026. szeptember 17.
  16. ↑ "7 Awesome Post-Grunge Bands From the 2000s That Are Still in Great Shape Today". www.ultimate-guitar.com (angol nyelven). Hozzáférés: 2026. szeptember 17.
  17. ↑ Leicht, Angelica (2014. április 17.). "Top 10 Butt-Rock Bands of All Time". Houston Press (amerikai angol nyelven). Hozzáférés: 2026. szeptember 17.
  18. 1 2 Klee, Miles (2019. október 21.). "What *Was* Butt Rock?". MEL Magazine (amerikai angol nyelven). Hozzáférés: 2026. szeptember 17.
  19. ↑ "Behold the butt-rock renaissance: celebrate the genre's return in 5 songs | CBC Music". CBC (amerikai angol nyelven). 2025. január 21. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2026. szeptember 17.
  20. ↑ "Behold the butt-rock renaissance: celebrate the genre's return in 5 songs | CBC Music". CBC (amerikai angol nyelven). 2025. január 21. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2026. szeptember 17.
  21. ↑ Leicht, Angelica (2014. április 17.). "Top 10 Butt-Rock Bands of All Time". Houston Press (amerikai angol nyelven). Hozzáférés: 2026. szeptember 17.
  22. ↑ Klee, Miles (2019. október 21.). "What *Was* Butt Rock?". MEL Magazine (amerikai angol nyelven). Hozzáférés: 2026. szeptember 17.
  23. ↑ Reporter, Erica Banas // Rock Music (2024. november 20.). "11 Butt Rock Songs that Actually Rule". 93.3 WMMR (angol nyelven). Hozzáférés: 2026. szeptember 17.
  24. ↑ Hartmann, Graham (2025. június 18.). "10 Greatest Divorced Dad Rock Songs of All Time". Metal Injection (amerikai angol nyelven). Hozzáférés: 2026. szeptember 17.
  25. ↑ "http://www.livenirvana.com/pics/9210ss/index.html". www.livenirvana.com. 2013. október 4. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2026. szeptember 17. {{cite web}}: External link in |title= (súgó)
  26. ↑ Catherine Strong: Grunge: Music and Memory. 2011. ISBN 978-1-4094-2377-5 Hozzáférés: 2026. szeptember 17.
  27. ↑ ""Grunge Is Dead" - An Interview with Greg Prato". www.ugo.com. 2011. július 1. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2026. szeptember 17.
  28. ↑ Rothman, Robin A. (2002. április 22.). "Layne Staley Found Dead". Rolling Stone (amerikai angol nyelven). Hozzáférés: 2026. szeptember 17.
  29. ↑ "- YouTube". www.youtube.com. Hozzáférés: 2026. szeptember 17.
  30. ↑ Michael Azerrad: Our Band Could Be Your Life: Scenes from the American Indie Underground, 1981-1991. 2012–12–01. ISBN 978-0-316-24718-4 Hozzáférés: 2026. szeptember 17.
  31. ↑ "Bush To Play U.S. Club Gigs". MTV News. 2016. március 31. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2026. szeptember 17.
  32. ↑ MusicHound rock : the essential album guide. Internet Archive. 1996. ISBN 978-0-7876-1037-1 Hozzáférés: 2026. szeptember 17.
  33. ↑ "Candlebox — Biography, Discography, Albums & Expert Reviews". AllMusic (angol nyelven). Hozzáférés: 2026. szeptember 17.
  34. ↑ "Gold & Platinum". RIAA (amerikai angol nyelven). Hozzáférés: 2026. szeptember 17.
  35. ↑ Vrabel, Jeff (2008. május 5.). "Candlebox To Release First Album In 10 Years". Billboard (amerikai angol nyelven). Hozzáférés: 2026. szeptember 17.
  36. ↑ "Candlebox: Candlebox Tracks & Reviews | AllMusic" (angol nyelven). Hozzáférés: 2026. szeptember 17. {{cite journal}}: Cite journal requires |journal= (súgó)
  37. ↑ "Collective Soul — Biography, Discography, Albums & Expert Reviews". AllMusic (angol nyelven). Hozzáférés: 2026. szeptember 17.
  38. ↑ "Gold & Platinum". RIAA (amerikai angol nyelven). Hozzáférés: 2026. szeptember 17.
  39. ↑ "Gold & Platinum". RIAA (amerikai angol nyelven). Hozzáférés: 2026. szeptember 17.
  40. ↑ "Gold & Platinum". RIAA (amerikai angol nyelven). Hozzáférés: 2026. szeptember 17.
  41. ↑ "Gold & Platinum". RIAA (amerikai angol nyelven). Hozzáférés: 2026. szeptember 17.
  42. ↑ "Bush - Chart history | Billboard". www.billboard.com (angol nyelven). 2019. június 11. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2026. szeptember 17.
  43. ↑ "Gold & Platinum". RIAA (amerikai angol nyelven). Hozzáférés: 2026. szeptember 17.
  44. ↑ "Sixteen Stone Turns 20". stereogum.com (angol nyelven). 2014. december 5. Hozzáférés: 2026. szeptember 17.
  45. ↑ "Gold & Platinum". RIAA (amerikai angol nyelven). Hozzáférés: 2026. szeptember 17.
  46. ↑ "Gold & Platinum". RIAA (amerikai angol nyelven). Hozzáférés: 2026. szeptember 17.
  47. ↑ "Live — Biography, Discography, Albums & Expert Reviews". AllMusic (angol nyelven). Hozzáférés: 2026. szeptember 17.
  48. ↑ Ragusa, Paolo (2024. május 22.). "Live's Throwing Copper Birthed the Post-Grunge Movement" (amerikai angol nyelven). Hozzáférés: 2026. szeptember 17.
  49. ↑ Vladimir Bogdanov – Chris Woodstra – Stephen Thomas Erlewine: All Music Guide to Rock: The Definitive Guide to Rock, Pop, and Soul. 2002–04. ISBN 978-0-87930-653-3 Hozzáférés: 2026. szeptember 17.
  50. ↑ "Live - Music Biography, Credits and Discography : AllMusic". AllMusic. 2013. február 12. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2026. szeptember 17.
  51. ↑ Coffman, Tim (2023. február 12.). "The history of grunge in 10 songs". faroutmagazine.co.uk (amerikai angol nyelven). Hozzáférés: 2026. szeptember 17.
  52. ↑ Childers, Chad ChildersChad (2025. május 20.). "10 '90s Post-Grunge Bands That Should Have Been Bigger". Loudwire (angol nyelven). Hozzáférés: 2026. szeptember 17.
  53. ↑ "Staind - Music Biography, Credits and Discography : AllMusic". AllMusic. 2013. január 21. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2026. szeptember 17.
  54. ↑ Staff, Consequence (2024. május 20.). "50 Best Post-Grunge Songs" (amerikai angol nyelven). Hozzáférés: 2026. szeptember 17.
  55. ↑ "MusicMight :: Artists :: 12 STONES". www.rockdetector.com. 2012. október 5. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2026. szeptember 17.
  56. ↑ Writer, Staff. "Worth the Drive: Henry Rollins, Janeane Garofalo, Diana Ross, Meat Loaf and more". Times Herald-Record (amerikai angol nyelven). Hozzáférés: 2026. szeptember 17.
  57. ↑ "Nickleback and David Cook releases mark the death of grunge". New York Daily News (angol nyelven). 2012. július 30. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2026. szeptember 17.
  58. ↑ "Skillet: Rise Tracks & Reviews | AllMusic" (angol nyelven). Hozzáférés: 2026. szeptember 17. {{cite journal}}: Cite journal requires |journal= (súgó)
  59. ↑ "Gold & Platinum". RIAA (amerikai angol nyelven). Hozzáférés: 2026. szeptember 17.
  60. ↑ "Gold & Platinum". RIAA (amerikai angol nyelven). Hozzáférés: 2026. szeptember 17.
  61. ↑ "Gold & Platinum". RIAA (amerikai angol nyelven). Hozzáférés: 2026. szeptember 17.
  62. ↑ Caulfield, Keith (2014. október 10.). "Adele's '21' Surpasses 11 Million In U.S. Sales". Billboard (amerikai angol nyelven). Hozzáférés: 2026. szeptember 17.
  63. ↑ "Creed - Chart history | Billboard". www.billboard.com (angol nyelven). 2019. június 18. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2026. szeptember 17.
  64. ↑ "Gold & Platinum". RIAA (amerikai angol nyelven). Hozzáférés: 2026. szeptember 17.
  65. ↑ "Gold & Platinum". RIAA (amerikai angol nyelven). Hozzáférés: 2026. szeptember 17.
  66. ↑ "Gold & Platinum". RIAA (amerikai angol nyelven). Hozzáférés: 2026. szeptember 17.
  67. ↑ "Foo Fighters: The Colour and ... Tracks & Reviews | AllMusic" (angol nyelven). Hozzáférés: 2026. szeptember 17. {{cite journal}}: Cite journal requires |journal= (súgó)
  68. ↑ "Gold & Platinum". RIAA (amerikai angol nyelven). Hozzáférés: 2026. szeptember 17.
  69. ↑ "Foo Fighters surpass 10 million sales mark (so yeah, they're loaded) - Rock Music Blog – New Rock Songs & News | Latest Rock Music Gossip". blog.rock.inmusic.ca. 2012. január 21. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2026. szeptember 17.
  70. 1 2 "Nickelback — Biography, Discography, Albums & Expert Reviews". AllMusic (angol nyelven). Hozzáférés: 2026. szeptember 17.
  71. ↑ "Gold & Platinum". RIAA (amerikai angol nyelven). Hozzáférés: 2026. szeptember 17.
  72. ↑ "Week Ending April 10, 2011. Albums: Adele Is Everywhere - Chart Watch". new.music.yahoo.com. 2011. április 24. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2026. szeptember 17.
  73. ↑ "Gold & Platinum". RIAA (amerikai angol nyelven). Hozzáférés: 2026. szeptember 17.
  74. ↑ "Week Ending April 10, 2011. Albums: Adele Is Everywhere - Chart Watch". new.music.yahoo.com. 2011. április 24. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2026. szeptember 17.
  75. ↑ "Gold & Platinum". RIAA (amerikai angol nyelven). Hozzáférés: 2026. szeptember 17.
  76. 1 2 "Staind — Biography, Discography, Albums & Expert Reviews". AllMusic (angol nyelven). Hozzáférés: 2026. szeptember 17.
  77. ↑ Dansby, Andrew (2001. május 30.). "Staind Break in at No. One". Rolling Stone (amerikai angol nyelven). Hozzáférés: 2026. szeptember 17.
  78. ↑ "Got Charts? Linkin Park, Shaggy, 'NSYNC Are 2001's Top-Sellers". MTV News. 2014. december 4. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2026. szeptember 17.
  79. ↑ "Gold & Platinum". RIAA (amerikai angol nyelven). Hozzáférés: 2026. szeptember 17.
  80. ↑ "Top New Acts Since 2000". Yahoo Entertainment (amerikai angol nyelven). 2014. június 23. Hozzáférés: 2026. szeptember 17.
  81. ↑ "3 Doors Down - Chart history | Billboard". www.billboard.com (angol nyelven). 2020. január 29. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2026. szeptember 17.
  82. ↑ "3 Doors Down - Chart history | Billboard". www.billboard.com (angol nyelven). 2018. május 13. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2026. szeptember 17.
  83. ↑ "Gold & Platinum". RIAA (amerikai angol nyelven). Hozzáférés: 2026. szeptember 17.
  84. ↑ "Lifehouse - Chart history | Billboard". www.billboard.com (angol nyelven). 2020. január 27. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2026. szeptember 17.
  85. ↑ "Biggest Pop Hits of Summer 2001". About.com Entertainment. 2016. június 9. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2026. szeptember 17.
  86. ↑ "Gold & Platinum". RIAA (amerikai angol nyelven). Hozzáférés: 2026. szeptember 17.
  87. ↑ "Puddle of Mudd — Biography, Discography, Albums & Expert Reviews". AllMusic (angol nyelven). Hozzáférés: 2026. szeptember 17.
  88. ↑ "Puddle of Mudd — Biography, Discography, Albums & Expert Reviews". AllMusic (angol nyelven). Hozzáférés: 2026. szeptember 17.
  89. ↑ "Cold — Biography, Discography, Albums & Expert Reviews". AllMusic (angol nyelven). Hozzáférés: 2026. szeptember 17.
  90. ↑ "Crossfade — Biography, Discography, Albums & Expert Reviews". AllMusic (angol nyelven). Hozzáférés: 2026. szeptember 17.
  91. ↑ "Gold & Platinum". RIAA (amerikai angol nyelven). Hozzáférés: 2026. szeptember 17.
  92. ↑ "Gold & Platinum". RIAA (amerikai angol nyelven). Hozzáférés: 2026. szeptember 17.
  93. ↑ "Three Days Grace — Biography, Discography, Albums & Expert Reviews". AllMusic (angol nyelven). Hozzáférés: 2026. szeptember 17.
  94. 1 2 3 "Three Days Grace — Biography, Discography, Albums & Expert Reviews". AllMusic (angol nyelven). Hozzáférés: 2026. szeptember 17.
  95. ↑ "Gold & Platinum". RIAA (amerikai angol nyelven). Hozzáférés: 2026. szeptember 17.
  96. ↑ "Daughtry: Daughtry Tracks & Reviews | AllMusic" (angol nyelven). Hozzáférés: 2026. szeptember 17. {{cite journal}}: Cite journal requires |journal= (súgó)
  97. ↑ Caulfield, Keith (2015. december 10.). "Adele's '25' Hits 5 Million Sold in U.S." Billboard (amerikai angol nyelven). Hozzáférés: 2026. szeptember 17.
  98. ↑ "Flyleaf — Biography, Discography, Albums & Expert Reviews". AllMusic (angol nyelven). Hozzáférés: 2026. szeptember 17.
  99. ↑ "Gold & Platinum". RIAA (amerikai angol nyelven). Hozzáférés: 2026. szeptember 17.

További információk

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Post-grunge&oldid=29356585”