Addig-addig gombolyodott, tekergĹ‘zött, mĂgnem megszántam, Ă©s kĂ©zbe vettem.
Ha kĂ©zbe vettem, akkor bizony el is kĂ©szĂtettem, finom meleg sálacska kĂvánkozott belĹ‘le. FelvidĂtani a szĂĽrke, hideg tĂ©li napokat!
El is kĂ©szĂĽlt, biza, mĂ©g az elsĹ‘ fagyok elĹ‘tt. Igen ám, de a szĂnes falevelek lehullottak, szegĂ©ny szĂnpompás sálacska nagyon elárvultnak Ă©rezte magát. Nem is hagyta, hogy befejezzem, elbĂşjt a ládám legmĂ©lyebb csĂĽcskĂ©be. MĂgnem ráleltem, eldolgoztam, formára igazgattam. AzĂłta is keresi-kutatja, hová lettek a szĂnek e világrĂłl. Keresi a fákon....
... keresi a földön...
... talán tavaszra megleli!





