Forti

Forti
Székhely	Alessandria, Olaszország
Alapító(k)	Guido Forti Paolo Guerci
Jelentős versenyzők	Luca Badoer Pedro Diniz Andrea Montermini Roberto Moreno
Motorok	Ford
Gumik	Goodyear
Formula–1-es szereplése
Első verseny	1995-ös Formula–1 brazil nagydíj
Utolsó verseny	1996-os Formula–1 brit nagydíj
Versenyek száma	27
Konstruktőri világbajnoki címek	0
Versenyzői világbajnoki címek	0
Győzelmek	0
Első rajtkockák	0
Leggyorsabb körök	0

A Forti Corse, röviden Forti, egy megszűnt olasz versenycsapat, amely leginkább az 1990-es évek közepén a Formula–1-ben való sikertelen próbálkozásáról híresült el. Az 1970-es években alapított istálló két évtizeden át a kisebb kategóriákban bukkant fel, és ért el olyan eredményeket, mint az olasz Formula–3 bajnoki címek, vagy futamgyőzelmek a nemzetközi Formula–3000-ben. 1992-től a csapat tulajdonosa, Guido Forti jó kapcsolatot épített ki a gazdag brazil üzletemberrel, Abilio dos Santos Dinizzel, aki biztosította a tőkét a Formula–1-es szerepvállaláshoz, ha cserébe fia, Pedro Diniz is üléshez jut.

A Forti 1995-ben nevezett először a bajnokságba, de első autójuk, az FG01-es versenyképtelen volt, és a csapatnak a pontszerzésre se volt esélye. A kudarcok ellenére a csapat hosszabb távra tervezett, ám a Diniz család megszegte a megállapodást és 1996-ban a Ligier csapathoz távoztak, a pénzükkel együtt. A Forti ennek ellenére is benevezett egy új autóval, de pénz hiányában csak küszködtek, és az idény közepén egy, a Shannon Racinggel való sikertelen megállapodást követően meg is szűntek. A csapat egyike volt az utolsó igazi magáncsapatoknak, gyári támogatás nélkül.

Története

Guido Forti korábbi versenyző és Paolo Guerci mérnök alapították az 1970-es évek végén, az észak-olaszországi Alessandria városában, korlátolt felelősségű társaságként. Eleinte csak kisebb kategóriákban neveztek, mint a Formula Ford vagy a Formula–3, olasz és európai szinteken egyaránt. Hamarosan az eredmények is elkezdtek érkezni. Négy pilótájuk: Franco Forini, Enrico Bertaggia, Emanuele Naspetti és Gianni Morbidelli is megnyerte az olasz Formula–3-at (később mindegyikük a Formula–1-ben kötött ki). Bertaggia még a nagy presztízsű makaói és monacói versenyeket is megnyerte, Morbidelli pedig az 1989-es európai Formula–3 kupát. A korai években Teo Fabi és Oscar Larrauri is versenyzett náluk.

1992-ben a csapat kiszállt a Formula–3-ból, hogy teljes egészében a nemzetközi Formula–3000-re koncentrálhassanak, amelyben már 1987 óta ott voltak. Itt nem értek el azonnal átütő sikereket, aminek az oka főként a kasztniban rejlett. Amíg a riválisok autóit a Lola, a March, vagy a Ralt tervezte, a Forti autóit a Dallara, amelynek egészen addig nem is volt ilyen irányú tapasztalata. A Dallara 3087 névre hallgató autó még a Formula–1-be is eljutott, mint a BMS Scuderia Italia első, átmeneti kasztnija. A tapasztalatlan csapat és az újonnan tervezet kaszni kombinációja egy sikertelen évet eredményezett. 1988-tól aztán fokozatosan javulni kezdett a teljesítmény és fel tudták venni a harcot a riváliosokkal. 1989-ben már pontot is tudtak szerezni, 1990-ben pedig Morbidelli révén megszerezték az első győzelmet is. Ugyan bajnoki címet nem tudtak aratni, de kilenc győzelmet és öt pole pozíciót szereztek a teljes Formula–3000-es szereplésük alatt. Naspetti 1991-ben a harmadik helyen zárt a bajnoki összetettben

A sikerek hatására Guido Forti a feljebb lépésről kezdett ábrándozni. Ott voltak azonban az elrettentő példák, mint a Coloni vagy az Onyx, amelyek szintén kisebb kategóriákból érkezve buktak hatalmasat a pénzhiány miatt. Jó példaként ott volt azonban a Jordan csapat, amely már a debütáló idényükben képes volt pontokat szerezni. A Forti számára az egyetlen lehetőséget az jelentette, ha szert tudnak tenni valahonnét szponzori támogatásra. Ezt egyik versenyzőjük, Pedro Diniz útján találták meg. Diniz apja, Abilio dos Santos úr volt a brazil GPA nevű szállítmányozási cég és a Pão de Açúcar nevű szupermarketlánc tulajdonosa. E minőségében reklámfelületet tudtak biztosítani olyan cégeknek, mint az Arisco, a Duracell, a Gillette, a Kaiser, a Marlboro, a Parmalat és a Sadia – ezenkívül az Unibanco is vállalta finanszírozni Diniz karrierjét. 1993-ban Forti úr találkozott Carlo Gancia olasz-brazil üzletemberrel, aki kivásárolta Paolo Guercit a csapatból, és megkezdte a csapat pénzügyi felkészítését arra, hogy 1994 végéig a Formula–1-ben történő versenyzésre is alkalmasak legyenek. Leigazolták a tervező Sergio Rinlandet és Cesare Fioriót, a Ferrari korábbi csapatmenedzserét. René Arnoux egykori pilóta konzulens szerepkörben bukkant fel. Az eredeti tervek szerint a projekt három évig futott volna, stabil pénzügyi háttér mellett.

A szabályok értelmében a Formula–1-ben minden csapatnak magának kellett megterveznie a kasztnit, és ez problémát okozott. Az FG01 névre hallgató autó nehéz, elavult és lassú is volt, amelyről meglehetősen lesújtó véleményeket alkottak. Rinland a tervekhez felhasználta a Fondmetal GR02 terveit, melyek a Brabham BT60-ason alapultak, és ezek már igen régi konstrukciók voltak. A tömzsi, szögletes, ormótlan orrú konstrukciónak eredetileg nem volt felső légbeömlője, a meghajtásért felelős Ford-Cosworth ED motor pedig száz lóerővel volt lemaradva a legerősebbektől. Utolsóként a sportágban manuális sebességváltót használt. A festés jellegzetes sárga-kék volt, zöld árnyalatú felnikkel, a brazil nemzeti zászlóra emlékeztetve.

Pedro Diniz az 1995-ös brit nagydíjon

1995-ben Diniz csapattársa Roberto Moreno lett. de úgy, hogy csak versenyről versenyre kínáltak neki szerződést, ugyanis voltak más érdeklődők is. Moreno mellett szólt az is, hogy brazil származású volt, továbbá hogy a helyére kiszemelt Noda Hideki nem kapott szuperlicenszet. Hiába tudott a Forti a szezon előtt sokat tesztelni, a versenyeken, ha célbaértek, nyolc-tíz körös hátrányt is összeszedtek, ami miatt az is előfordult, hogy nem rangsorolták őket, mert nem teljesítették a versenytáv 90 százalékát. Ennek ellenére sem adták fel: lefaragtak az autó tömegéből közel 60 kilogrammot, beszereltek egy félautomata sebességváltót, kapott az autó egy légbeömlőt és egy új első szárnyat, valamint alakítottak az oldaldobozokon is. Érkezett új személyzet is a csapathoz, Rinland pedig alig pár hét után távozott. Mindezen változások eredményeképpen az már nem fordult elő többé, hogy olyan lassúak legyenek, hogy ne is rangsorolják őket. Az idény végéig folyamatosan javultak, a szezonzáró ausztrál nagydíjon Diniz az időmérő edzésen 107 százalékon belüli időt futott (aminek a következő évtől lett jelentősége), emellett a hetedik helyen ért célba. Ennek köszönhetően az idényt a konstruktőri 11. helyen zárták, megelőzve a Pacific és a Simtek csapatát is.

A Diniz család azonban nem a javuló tendenciát látta, hanem azt, hogy rengeteg pénzt költöttek el a semmire, és hogy Pedro Diniz (aki nem volt rossz versenyző) hírneve is megsínylette, hogy úgy gondolt rá mindenki, mint aki csak egy fizetős versenyző. Hiába kezdett el a csapat tervezni egy versenyképesebb autót, hiába szerződtek le a legerősebb Ford motorokra, 1996 elején Diniz átszerződött a Ligier csapathoz. Vele együtt távoztak a nagy szponzorok is, a Forti pedig hirtelen pénz nélkül maradt. Már az is kérdéses volt, hogy vállalni tudják-e az évet, de végül ez sikerült, habár mindössze az előző évi autó áttervezett változatával és egy gyengébb Ford-motorral állhattak csak rajthoz. Két új versenyzőjük Luca Badoer és Andrea Montermini lett, a tesztpilóta pedig Franck Lagorce. Az eredmények nem voltak túl fényesek: a 107 százalékos időt sokszor nem tudták megfutni, ezért nem vehettek részt a versenyeken, de ha mégis, akkor a mezőny végén végeztek. Argentínában éppen Diniz jóvoltából keveredett Badoer egy nagy balesetbe, amelyben fejreállt az autója. Imolában már bevetették az új, FG03 nevű autót, de csak egy készült még el belőle. Az autó gyorsabb volt, de megbízhatatlanabb.

A Forti FG03 a Shannon Racing festésével

Monaco után nyilvánvaló volt, hogy a csapat tönkremegy, hacsak nem vásárolja be magát valaki. A spanyol nagydíj előtt bejelentették, hogy a Shannon Racing nevű, akkor relatíve ismeretlen alakulat többségi tulajdont szerez a Fortiban, továbbá cserék történtek személyzeti fronton is. Új festést kaptak az autók is: a zöld-fehér-piros színek az olasz zászlót mintázták. A problémák azonban nem oldódtak meg, sőt: az új autók megbízhatatlansága miatt többször kiestek, Guido Forti és a Shannon tulajdonosai pedig többször összevesztek. A francia nagydíjon motorhibára hivatkozva álltak ki a versenyből, a valódi ok azonban az lehetett, hogy a motorok elérték a futásteljesítmény határát, ami után fizetni kellett volna a Cosworth-nek. Guido Forti szerint a pénz elfogyott, a Shannon Racing nem fizetett, a brit nagydíjon a két autó csak körözgetett, majd az időmérőn szándékosan lassú köröket futottak, hogy ne tudjanak kvalifikálni. Még a német nagydíjra is elutazott a csapat, de egy métert sem tudtak megtenni motorok híján – az üres kasztnik a garázsban töltötték a versenyhétvégét. Forti úr ekkor bejelentette, hogy a Shannon Racinggel kötött megállapodást felmondja, nemteljesítés miatt, és azt remélte, hogy a soron következő magyar nagydíjig tud szerezni támogatókat. Válaszul a Shannon Racing közölte, hogy még mindig ők a többségi tulajdonosok, és leváltották Forti urat a csapat éléről, ami miatt per kezdődött.

Veszélyes helyzetbe került a Forti: a futamokon való részvétel elmaradása bírsággal járt együtt, sőt még az is lehetséges lett volna, hogy kizárják őket, mert szégyent hoznak a sportágra (ahogy történt az 1992-ben az Andrea Modával). Így aztán a Forti visszalépett: nem jelentek meg se a magyar, se a belga, se az azt követő versenyeken, a pilótákat pedig szélnek eresztették. Forti úr utolsó döntésével még aláírta az 1997-től hatályos Concorde-szerződést, amelynek köszönhetően, ha lett volna csapat a következő évben, biztos bevételük lett volna a TV-közvetítésekből. Mire a Shannon Racing szeptemberben megnyerte a pert, a csapat szétesett.

Eredménylista

Bajnokságok és jelentősebb győzelmek

Év	Bajnokság/verseny	Kasztni	Motor	Pilóta	Hivatkozás
1977	Olasz Formula Ford 2000	Osella	Ford	Teo Fabi
1979	Argentín Formula–3	Martini	Toyota	Oscar Larrauri
1985	Olasz Formula–3	Dallara	Alfa Romeo	Franco Forini
1987	Olasz Formula–3	Dallara	Alfa Romeo	Enrico Bertaggia
1988	Olasz Formula–3	Dallara	Alfa Romeo	Emanuele Naspetti
	Macau Nagydíj	Dallara	Alfa Romeo	Enrico Bertaggia
	Formula–3-as monacói nagydíj	Dallara	Alfa Romeo	Enrico Bertaggia
1989	Olasz Formula–3	Dallara	Alfa Romeo	Gianni Morbidelli
	Európai Formula–3 kupa	Dallara	Alfa Romeo	Gianni Morbidelli

Nemzetközi Formula–3000

(félkövérrel jelölve a pole pozíció; dőlt betűvel a leggyorsabb kör)

Év	Kasztni	Motor	Gumik	Pilóták	1	2	3	4	5	6	7	8	9	10	11	Pontok	Helyezés
1987	Dallara 3087	Cosworth V8	A		SIL	VAL	SPA	PAU	DON	PER	BRH	BIR	IML	BUG	JAR	0	-
				Nicola Larini						KI	16		KI		KI
				Nicola Tesini								NK
1988	Dallara 3087 Lola T88/50	Cosworth V8	A		JER	VAL	PAU	SIL	MNZ	PER	BRH	BIR	BUG	ZOL	DIJ	0	-
				Enrico Bertaggia	NK	DNQ	NK	NK	7	16	NI	NK	NK	11	KI
				Fernando Croceri	NK	NK	NK	NK	NK
				Enrico Debenedetti										NK	NK
				Nino Fama						NK
1989	Lola T89/50	Cosworth V8	A		SIL	VAL	PAU	JER	PER	BRH	BIR	SPA	BUG	DIJ		7	9.
				Claudio Langes	12	KI	KI	7	2	6	9	15	9	7
1990	Lola T90/50	Cosworth V8	A		DON	SIL	PAU	JER	MNZ	PER	HOC	BRH	BIR	BUG	NOG	20	7.
				Gianni Morbidelli	8	KI	3	KI	4	1	KI	KI	KI	7	3
1991	Lola T91/50 Reynard 91D	Cosworth V8	A		VAL	PAU	JER	MUG	PER	HOC	BRH	SPA	BUG	NOG		43	3.
				Emanuele Naspetti	10	9	NK	NI	1	1	1	1	KI	6
				Fabrizio Giovanardi	12	5	NK	8	KI	13	8	6	NI	4
1992	Reynard 92D	Cosworth V8	A		SIL	PAU	CAT	PER	HOC	NUR	SPA	ALB	NOG	MAG		44	2.
				Emanuele Naspetti	6	1	16	2	4	KI
				Andrea Montermini							1	1	4	KI
				Alessandro Zampedri	KI	KI	11	5	7	KI	7	8	5	KI
1993	Reynard 93D	Cosworth V8	A		DON	SIL	PAU	PER	HOC	NUR	SPA	MAG	NOG			20	5.
				Olivier Beretta	1	10	4	KI	4	5	13	9	4
				Pedro Diniz	KI	KI	NK	7	KI	16	14	11	14
1994	Reynard 94D	Cosworth V8	A		SIL	PAU	CAT	PER	HOC	SPA	EST	MAG				9	7.
				Pedro Diniz	KI	KI	10	KI	KI	9	4	KI
				Noda Hideki	5	KI	KI	3	KI	7	16	11

Formula–1

Év	Kasztni	Motor	Gumik	Pilóták	1	2	3	4	5	6	7	8	9	10	11	12	13	14	15	16	17	Pontok	Helyezés
1995	FG01	Ford EDD	G		BRA	ARG	SMR	ESP	MON	CAN	FRA	GBR	GER	HUN	BEL	ITA	POR	EUR	PAC	JPN	AUS	0	-
				Pedro Diniz	10	NR	NR	KI	10	KI	KI	KI	KI	KI	13	9	16	13	17	KI	7
				Roberto Moreno	KI	NR	NR	KI	KI	KI	16	KI	KI	KI	14	NI	17	KI	16	KI	KI
1996	FG01B FG03	Ford ECA Zetec-R	G		AUS	BRA	ARG	EUR	SMR	MON	ESP	CAN	FRA	GBR	GER	HUN	BEL	ITA	POR	JPN		0	-
				Luca Badoer	NK	11	KI	NK	10	KI	NK	KI	KI	NK	NVR
				Andrea Montermini	NK	KI	10	NK	NK	NI	NK	KI	KI	NK	NVR