P–51 Mustang

	P–51 Mustang
Funkció	Vadászrepülőgép
Gyártó	North American Aviation
Tervező	Edgar Schmued; Raymond H. Rice; Larry Waite; E. H. Horkey
Gyártási darabszám	15 875
Ár	50 985 USD (1945)
Személyzet	1 fő
Típusváltozatok	A–36 Apache; F–82 Twin Mustang; Cavalier Mustang; Piper PA–48 Enforcer; Mustang X
Első felszállás	1940. október 26.
Szolgálatba állítás	1942
	Méretek
	Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Hossz	9,83 m
Fesztáv	11,28 m
Magasság	4,17 m
Szárnyfelület	21,83 m²
	Tömegadatok
	Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Szerkezeti tömeg	3465 kg
Tömeg üzemanyaggal	4175 kg
Max. felszállótömeg	5490 kg
	Hajtómű
Hajtómű	Packard Merlin V–1650-7
Teljesítmény	P–51D: 1215 kW
	Repülési jellemzők
	Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Max. sebesség	703 km/h (függesztmény nélkül)
Utazósebesség	580 km/h
Hatósugár	2655 km (Tüzelőanyag-póttartállyal)
Legnagyobb repülési magasság	12 770 m
Emelkedőképesség	16,3 m/s
Szárny felületi terhelése	192 kg/m²
	Fegyverzet
	Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Beépített fegyverzet	6 db 12,7 mm-es géppuska;
Fegyverfelfüggesztő pontok	2 db;
Nem irányított rakéták	10 db 127 mm-es rakéta;
	Háromnézeti rajz
	A Wikimédia Commons tartalmaz P–51 Mustang témájú médiaállományokat.

A P–51 Mustang a North American Aviation által tervezett és gyártott nagy hatótávolságú kísérő-vadászrepülőgép volt, amelyet a második világháborúban fejlesztettek ki és vetettek be a szövetséges légierők. Az amerikai légihadseregek hadrendbe állításával több más, szerényebb képességű típust (P–40, P–39, P–63, P–47) leváltott a vadász-feladatkör betöltéséről, ezeket a típusokat rendre alacsonytámadó szerepkörben alkalmazták. Egyedül a P–38 tudott hasonló teljesítményt produkálni közepes és nagy magasságban. A repülőgép a nevét annak a tulajdonságának köszönheti, hogy felszállás közben nehezen volt irányítható, hajlamos volt az oldalirányú kitörésre.

Típusok

Több altípusát fejlesztették ki, amelyeket az európai, a mediterrán, a csendes-óceáni és a Kína–Burma–India hadszíntereken is nagy számban vetettek be. A tervezése idején rendkívül modern konstrukció volt félhéj szerkezetű törzzsel, lamináris szárnyprofillal és rengeteg gyermekbetegséggel. Az "A", "B" és "C" változat még a kabintetőig fölhúzott törzsgerinccel épült, az "A" "B" és "C" változatot rácsos merevítésű deckkel (kabintetővel) vagy buborék kabintetővel (Malcolm deck) gyártották. A "P–51A–10NA" változatnál jelent meg a buborék kabintető, de itt még magas törzsgerinccel. A "D" változatnál a törzs hátsó részén a törzsgerinc csak a kabintető aljáig ért föl, a hiányzó laterál felületet a függőleges vezérsík alsó részének előre történő meghosszabbításával pótolták. Erre azért volt szükség mert a korábbi változatokból hátrafelé nagyon rossz volt a kilátás. Az első P-51A változata az Allison V-1710-81 motor alkalmazása miatt nagyon gyenge teljesítményt nyújtott (16 perc alatt emelkedett 7600 m-re, Merlin motorral ehhez már csak 10 perc kellett, a Bf-109 kb.7 perc alatt ért föl erre a magasságra), csak a "B" változattól alkalmazott brit Rolls-Royce Merlin motor tette kiválóvá. Európa felett a legtöbb bombázó-kísérő bevetést teljesítették a velük felszerelt alakulatok, biztosítva ezzel a légifölény mielőbbi kivívását, amit 1944 év végére el is értek. A csendes-óceáni hadszíntéren korlátozottan bár, de részt vettek Japán elleni bevetésekben. Ebben a térségben inkább a haditengerészeti típusok domináltak: F4F Wildcat, F6F Hellcat, F4U Corsair.

A térségben komoly szerepet a koreai háború idején kapott a típus F–51 néven, amikor az Amerikai Légierő típusváltások közepette avatkozott be a konfliktusba. Itt, noha alacsonytámadó feladatkörben vetették be őket, főként a sugárhajtású gépek első generációit képviselő MiG–15-tel kerültek szembe. A velük szembeni esélytelenségük ellenére azonban pilótái néha arattak velük légi győzelmeket. Bevetették a Közel-Keleten is, több későbbi üzemeltető az 1980-as években vonta ki hadrendjéből.

Már 1942-es szolgálatba állásakor is gyors, mozgékony vadászrepülőgépnek számított, melyet a továbbfejlesztések során sem vesztett el. Ezt a P-51B-1-változatától a Spitfire-nél bevált Rolls-Royce Merlin motor biztosította, melyet Packard V–1650 néven az USA-ban gyártottak, ellátva kétfokozatú, kétsebességes mechanikus-feltöltővel is. A megfelelő tűzerőt a "B" és "C" változatnál 2-2, a "D" változattól 3-3 db, a légcsavarkörön kívül a szárnyakba épített 0,5"-os (12,7 mm) M2 Browning nehézgéppuska szolgáltatta összesen 1880 db lőszerrel. A géppuskák a repülőgép előtt kb 300 m-rel hordtak össze (kezdetben kis sorozatban készült 4 × 20 mm-es gépágyúval, sőt az AM106 jelű példányt 40 mm-es fegyverzettel látták el), később alkalmassá tették nem irányított rakéták és siklóbombák vetésére is.

Rádiólokátort hordozó altípusát, az F–82 Twin Mustangot is bevetették Koreában. Ez a változat két géptörzs közé beépített szárnyból és vízszintes vezérsíkból és két külső szárnyrészből állt.

A második világháborút és a koreai háborút követően több példánya polgári tulajdonba került, amiket rendszerint légi versenyeken repülnek még napjainkban is. Háborús érdemeinek legnagyobb elismeréseként fogható fel, hogy John Najjar tervező róla nevezte el a Ford Motor Company azóta tradicionális amerikai típussá váló kupéját, a Ford Mustangot.

Története

A North American Aviation cég egy 1940-es angol rendelésre kezdett dolgozni és 117 napos rekordidő alatt hozta ki a legendás gép prototípusát. 1944-re kialakult az európai hadszíntéren közismert ezüstszínű, buborék fülketetejű gép teljes kinézete. A Mustang legfontosabb feladata az volt, hogy a 8. Légiflotta kötelékében a mélyen fekvő németországi célpontok fölé kísérje az amerikai B-17-es és B-24-es bombázókat és az út folyamán azokat oltalmazza. Erre a korábban elképzelhetetlen funkcióra a Mustangot különösen nagy harci hatótávolsága, és a német vadászok közül a Bf-109-esét némileg meghaladó motorteljesítménye predesztinálta. A második világháború után a gép 55 országban futott be karriert, kéttörzsű változata (a „Twin Mustang”) a koreai háborúban is harcolt. Az Old Timer repülőbemutatók nagy sztárja ma is Amerika-szerte, sőt 1968 és 1975 között műgyűjtők és más magánszemélyek számára újragyártották.

A háborús időszak össztermelése 15 586 darab volt.

Szerkezeti kialakítása

A törzs tiszta fém építésű félhéj szerkezet négy hossztartóval. A szárny módosított NACA lamináris profillal, két főtartóval épült. A kormányok fém szerkezetűek, az oldalkormány és a magassági kormány a korai típusoknál vászonborítású, a P-51-20NA és P-51-20NT változattól fémborításúak. Alkalmazott motor 12 hengeres 60 fokos döntésű Packard Merlin V1650 különböző változatai. (Az itt következő adatok a Merlin V1650-7 motorra vonatkoznak). Furat 137 mm, löket 152 mm, kompresszióviszony 6:1. Hűtővíz mennyisége 63 liter, motorolaj 79,5 liter. A motor vagy egy állandó fordulatszámú (önbeálló), négytollú 3,40 m átmérőjű, 204 kg tömegű Hamilton Standard Hydromatic 24D50-65, vagy egy 3,35 m átmérőjű, 199 kg tömegű Aeroproducts Unimatic A-542-AI légcsavart hajtott meg. Az első 24-65, a második 22,5-57,8 fok között volt állítható. A főfutók nyomtávja 3,60 m, kerékátmérő 43 cm, hidraulikus tárcsafékkel felszerelve. A behúzható farokfutó az oldalkormány pedáljaival mindkét irányban 6-6 fokra kitéríthető. Ennél nagyobb kitérést a főfutók oldalankénti külön-külön fékezésével lehetett elérni. A repülőgép 3 beépített öntömítő üzemanyag tartállyal rendelkezett, a bal szárnyba 370 literes, jobb szárnyba 365 literes, a törzsbe pedig 346 literes tartályt építettek be. A szárnyak alá 284 literes vagy 378 literes acéllemez vagy 409 literes préselt papír póttartályt lehetett függeszteni. A 24 voltos elektromos rendszert egy 28 V, 100 A teljesítményű dinamó táplálta. A motor önindítója, a fegyverek működtetése, a hidraulika-szivattyúk elektromos energiával működtek. A rádió-navigációs rendszer 100-150 MHz tartományban működött. A repülőgép-vezetőt 37 mm vastag páncélüveg szélvédő, 8 mm-es hátpáncél, 11 mm-es fejpáncél és 6 mm vastag tűzfal védte.

Aerodinamika: lamináris szárnyak

A P-51 magas sebességét jelentős részben egy akkoriban elsőként alkalmazott fejlesztés, a lamináris szárnyak biztosították. A lamináris szárnyak lényegében azt jelentették, hogy a szárnyak keresztmetszetét úgy alakították ki, hogy csökkenjen a szárnyak felületén fellépő légörvénylés, vagyis az áramlás lamináris maradjon. Ez jelentős mértékben csökkentette a légellenállást: a P-51 ugyanazzal a motorral, mint a Supermarine Spitfire nagyjából 40 km/-óval gyorsabb volt, mint a brit repülőgép.

Források

P–51 Mustang az American Combat Planes oldalán Archiválva 2008. október 4-i dátummal a Wayback Machine-ben
Mustang!
The North American P-51 Mustang – Air Vectors Archiválva 2007. február 2-i dátummal a Wayback Machine-ben
A típus 1957-es búcsúztatója a YouTube-on
Swiss Munstangs
Alfred Price–Mike Spick: A II. világháború híres vadászgépei. Supermarine spitfire, Messerschmitt 109-es & 262-es, Mustang P-51-es; ford. Szabolcsi Ferenc, Tóth Attila, Vágó Tímea; Hajja, Debrecen, 1999 (20. századi hadtörténet)
http://www.wwiiaircraftperformance.org/mustang/Lednicer_Fighter_Aerodynamics.pdf
http://www.aviation-history.com/theory/lam-flow.htm

P–51 Mustang


Funkció	Vadászrepülőgép
Gyártó	North American Aviation
Tervező	Edgar Schmued Raymond H. Rice Larry Waite E. H. Horkey
Gyártási darabszám	15 875
Ár	50 985 USD (1945)

Személyzet	1 fő
Típusváltozatok	A–36 Apache F–82 Twin Mustang Cavalier Mustang Piper PA–48 Enforcer Mustang X
Első felszállás	1940. október 26.
Szolgálatba állítás	1942
Méretek
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Hossz	9,83 m
Fesztáv	11,28 m
Magasság	4,17 m
Szárnyfelület	21,83 m²
Tömegadatok
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Szerkezeti tömeg	3465 kg
Tömeg üzemanyaggal	4175 kg
Max. felszállótömeg	5490 kg
Hajtómű
Hajtómű	Packard Merlin V–1650-7
Teljesítmény	P–51D: 1215 kW
Repülési jellemzők
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Max. sebesség	703 km/h (függesztmény nélkül)
Utazósebesség	580 km/h
Hatósugár	2655 km (Tüzelőanyag-póttartállyal)
Legnagyobb repülési magasság	12 770 m
Emelkedőképesség	16,3 m/s
Szárny felületi terhelése	192 kg/m²
Fegyverzet
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Beépített fegyverzet	6 db 12,7 mm-es géppuska
Fegyverfelfüggesztő pontok	2 db
Nem irányított rakéták	10 db 127 mm-es rakéta
Háromnézeti rajz

A Wikimédia Commons tartalmaz P–51 Mustang témájú médiaállományokat.

m v sz Második világháborús vadászrepülőgépek
Amerikai Egyesült Államok	F2A Buffalo F3F F4F Wildcat F4U Corsair F6F Hellcat P–36 Hawk P–38 Lightning P–39 Airacobra P–40 Warhawk P–47 Thunderbolt P–51 Mustang P–59 Airacomet P–63 Kingcobra A–20 Havoc P–61 Black Widow
Egyesült Királyság	Hurricane Sea Fury Spitfire Tempest Typhoon Boulton Paul Defiant Beaufighter DH.98 Mosquito Fairey Fulmar
Franciaország	Dewoitine D.520 Morane-Saulnier MS.406
Hollandia	Fokker D.XXI Fokker G.I
Japán	A5M Claude A6M Zero A7M Reppú Ki–27 Ki–43 Hajabusza Ki–44 Sóki Ki–45 Torju Ki–60 Ki–61 Hien Ki–62 Ki–64 Ki–83 Ki–84 Hajate Ki–88 KI-94 Ki–96 Ki–100 Ki–102 Ki–115 Curugi Ki–201 Karjú Ki–202 Súszui-Kai N1K Kjófú J9 Kikka J1N Gekkou J2M Raiden J4M Szenden J7W Sinden J8M Súszui Aicsi S1A Aichi M6A Seiran
Lengyelország	PZL P.7 PZL P.11 PZL P.24
Magyarország	MÁVAG Héja
Harmadik Birodalom	Do 335 Fw 190 He 162 He 219 He 280 Bf 109 Me 163 Me 262 Bf 110 Me 210 Me 410 Ba 349
Olasz Királyság	M.C.200 Saetta M.C.202 Folgore C.205 Veltro CR.42 Falco Re.2000
Szovjetunió	I–15 I–153 I–16 Il–2 Il–10 Jak–1 Jak–3 Jak–5 Jak–7 Jak–9 La–5 La–7 LaGG–1 LaGG–3 MiG–1 MiG–3 MiG–5 MiG–7 Pe–3
Románia	IAR 80
Svédország	Saab 21
További vadászrepülőgépek: Második világháborús Első generációs Második generációs Harmadik generációs Negyedik generációs Ötödik generációs megjegyzés: A dőlttel jelöltek csak prototípusok voltak vagy egyetlen példány sem készült belőlük.