Tony Gatlif
| Tony Gatlif | |
.jpg) | |
| 2016-ban | |
| Született | Michel Boualem Dahmani[1] 1948. szeptember 10.[2][3][4] Réghaïa[3] |
| Elhunyt | 2026. szeptember 2. (77 évesen)[5][3] Arles[5][3] |
| Álneve | Tony Gatlif |
| Állampolgársága | francia |
| Nemzetisége | kabil, roma, francia |
| Gyermekei | Elsa Dahmani |
| Foglalkozása |
|
| Kitüntetései |
|
| Rendezői pályafutása | |
| Aktív évek | 1975–2025 |
| Díjai | |
| César-díjak | |
| Legjobb filmzene Gadjo dilo – A bolond idegen (1999) Vengo (2001) | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Tony Gatlif témájú médiaállományokat. | |
Tony Gatlif, születési nevén Michel Dahmani (Algír, 1948. szeptember 10. – Arles, 2026. szeptember 2.) kétszeres César-díjas francia filmrendező, zeneszerző, színész és filmproducer.
Pályafutása
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Algériai (kabil) apától és roma anyától származik, az ún. feketelábúak csoportjából. Gyermekkorát Algírban töltötte, ahonnan 1960-ban, az algériai függetlenségi háború elől menekülve, Franciaországban telepedett le. Nehéz, és káosszal teli évek következtek (megjárta a javítóintézetet is), mígnem 1966-ban találkozott példaképével, Michel Simon színésszel. Ajánlólevelével bejutott egy színi tanodába, melynek elvégzése után számos színházi szereplést vállalt, de valójában mindent elkövetett, hogy a filmgyártás közelébe kerüljön. 1975-ben megrendezte első filmjét, La tête en ruine címmel. Ezt követte 1979-ben az algériai függetlenségi háború eseményeit feldolgozó La terre au ventre.
1981-től Gatlif filmjeinek központjába az európai cigányság kultúrája került, mivel lenyűgözte a „mozgásban lévő közösség” és annak rendkívül gazdag és változatos „zenei és hangzásvilága”. Ugyanakkor idegenkedik magát bármely népcsoporthoz sorolni, önmagát „mediterránnak” vallja.
1990-ben elkészült a Gaspard et Robinson, majd 1993-ban elkészítette a már díjakkal is elismert filmjét, a Latcho Drom-ot (Világos út). A „cigányzenéről szóló himnusznak” tekintett alkotás végigkíséri a cigányságot az indiai őshazától, Rádzsasztánon, Egyiptomon, Törökországon, Románián, Magyarországon és Németországon át, egészen Spanyolországig. Minden egyes állomáson, a helyi kultúrát is magába szívott cigányzenén és táncon keresztül ismerhetjük meg, hogy melyik országban hogyan sikerült beilleszkedniük, hogyan viszonyul hozzájuk a helyi lakosság. A következő munkája Jean-Marie Gustave Le Clézio francia író világát jelenítette meg a Mondo (1994) című filmben.
A 2004-ben forgatott, Száműzetés című filmjével Gatlif visszatér gyermekkora helyszínére, Algériába. A filmmel elnyerte a 2004-es cannes-i fesztivál legjobb filmrendező díját.[6] 2006-ban ugyancsak Cannes-ban mutatták be, s aratott nagy sikert a fesztivál zárófilmjekén vetített Transylvania című filmdrámája.[7] Kedvező fogadtatást kapott a cigány holokauszt témával foglalkozó, 2009-ben forgatott filmje, a Korkoro (Szabadság) is: a Montréali Világfilm-fesztiválon három díjat kapott, zenéjét pedig César-díjra jelölték.
2012 tavaszán készült el az igazi demokráciát, a nagyobb társadalmi igazságosságot, a gazdagság egyenlőbb elosztását, és a közéleti erkölcs színvonalának emelését zászlajukra tűző „felháborodottak” mozgalmáról készített, egész estét betöltő dokumentumfilmje, a Indignados.
Filmográfia
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Rendező és író
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]| Év | Magyar cím | Eredeti cím | Feladatkör | Megjegyzések | |
|---|---|---|---|---|---|
| Rendező | Író | ||||
| 1975 | La Tête en ruine | Igen | Nem | ||
| 1978 | La Terre au ventre | Igen | Igen | ||
| 1981 | Canta gitano | Igen | Igen | rövidfilm | |
| Corre, gitano | Igen | Igen | |||
| 1982 | Hercegek | Les Princes | Igen | Igen | |
| 1985 | Rue du Départ | Igen | Igen | ||
| 1989 | Pleure pas my love | Igen | Igen | ||
| 1990 | Gaspard et Robinson | Igen | Igen | ||
| 1993 | Latcho Drom | Igen | Igen | dokumentumfilm | |
| 1995 | Mondo | Igen | Igen | ||
| 1997 | Gadjo dilo – A bolond idegen | Gadjo dilo | Igen | Igen | |
| 1998 | Gólyafiókák | Je suis né d'une cigogne | Igen | Igen | |
| 2000 | Vengo | Igen | Igen | ||
| 2001 | Gypsy Swing | Igen | Igen | ||
| 2004 | Száműzetés | Exils | Igen | Igen | |
| Európa-képek | Visions of Europe | Igen | Igen | France: Paris by Night szegmens | |
| 2006 | Transylvania | Igen | Igen | ||
| 2009 | Szabadság | Korkoro | Igen | Igen | |
| 2012 | Indignados | Igen | Nem | dokumentumfilm | |
| 2014 | Geronimo | Igen | Igen | ||
| 2017 | Djam | Igen | Igen | ||
| 2021 | Tom Medina | Igen | Igen | ||
| 2025 | Ange | Igen | Igen | ||
Színész
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Díjak, elismerések
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- 1983 – César-díj a legjobb rövidfilmnek (jelölés) – Canta gitano
- 1996 – National Society of Film Critics Awards, USA, külön dicséret – Latcho Drom
- 1998 – Chicagói Nemzetközi Gyermekfilm-fesztivál, díszoklevél – Mondo
- 1999 – César-díj a legjobb filmzenének – Gadjo Dilo (Gadjo dilo – A bolond idegen)
- 2001 – César-díj a legjobb filmzenének – Vengo
- 2004 – Cannes-i fesztivál, legjobb rendezés díja – Exils (Száműzetés)
- 2005 – César-díj a legjobb filmzenének (jelölés) – Exils (Száműzetés)
- 2009 – Montréali Világfilm-fesztivál, az amerikaiak nagydíja, az ökumenikus zsűri külön dicsérete, közönségdíj – Korkoro (Szabadság)
- 2011 – César-díj a legjobb filmzenének (jelölés) – Korkoro (Szabadság)
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- ↑ "Tony Gatlif: Biographie". Hozzáférés: 2026. szeptember 7.
- ↑ "Internet Movie Database". Internet Movie Database (angol nyelven). Hozzáférés: 2015. október 16.
- 1 2 3 4 "Fichier des personnes décédées mirror". Hozzáférés: 2026. október 12.
- ↑ "Store norske leksikon". Great Norwegian Encyclopedia (norvég (bokmål) nyelven). Hozzáférés: 2026. október 18.
- 1 2 "Tony Gatlif, réalisateur de « Gadjo Dilo », est mort, à l'âge de 77 ans" (francia nyelven). 2026. szeptember 4. Hozzáférés: 2026. szeptember 4.
- ↑ "Festival de Cannes: Exils". festival-cannes.com. 2011. augusztus 22. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2009. november 30.
- ↑ "Festival de Cannes: Transylvania". festival-cannes.com. 2011. augusztus 22. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2009. december 18.
Fordítás
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Ez a szócikk részben vagy egészben a Tony Gatlif című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
További információk
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Hivatalos oldal
- Tony Gatlif a PORT.hu-n (magyarul)
- Tony Gatlif az Internetes Szinkronadatbázisban (magyarul)
- Tony Gatlif az Internet Movie Database-ben (angolul)
- Tony Gatlif a Rotten Tomatoeson (angolul)
- "Tony Gatlif, cinéaste (Interview)". Kinok.com (francia nyelven). 2004. július 13. 2010. szeptember 4. dátummal az eredeti címről archiválva.
