Ugrás a tartalomhoz

Csáfordjánosfa

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Csáfordjánosfa
Simon-kúria
Simon-kúria
Csáfordjánosfa címere
Csáfordjánosfa címere		 Csáfordjánosfa zászlaja
Csáfordjánosfa zászlaja
Közigazgatás
Ország Magyarország
RégióNyugat-Dunántúl
MegyeGyőr-Moson-Sopron
JárásSoproni
Jogállásközség
PolgármesterNémeth Albert Viktor (független)[1]
Irányítószám9375
Körzethívószám99
Népesség
Teljes népesség234 fő (2026. jan. 1.)[2]
Népsűrűség39,58 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület5,28 km²
Földrajzi nagytájNyugat-magyarországi peremvidék[3]
Földrajzi középtájVas–Soproni-síkság[3]
Földrajzi kistájRépce-sík[3]
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 47° 24′ 57″, k. h. 16° 57′ 02″47.415939°N 16.950431°EKoordináták: é. sz. 47° 24′ 57″, k. h. 16° 57′ 02″47.415939°N 16.950431°E
Csáfordjánosfa (Győr-Moson-Sopron megye)
Csáfordjánosfa
Csáfordjánosfa
Pozíció Győr-Moson-Sopron megye térképén
Csáfordjánosfa weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Csáfordjánosfa témájú médiaállományokat.

Csáfordjánosfa község Győr-Moson-Sopron megyében, a Soproni járásban.

Fekvése

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Győr-Moson-Sopron vármegye Vas vármegyével határos délnyugati részén, a Nyugat-magyarországi peremvidék földrajzi nagytájon, a Répce mellett terül el. Az állattartás alapjául itt a Répce melletti nagy rét szolgál, a szántóföldeken pedig jó minőségű búza, kukorica, árpa, zab, napraforgó, cukorrépa és burgonya terem. Két természetvédelmi terület is van a település területén: a Répceszemere felé vezető utat szegélyező mintegy 150 éves kőrisfasor és a tőzikés erdő. Kora tavasszal gyönyörű látványt nyújtanak a virágok az ide látogatóknak.

Csáfordjánosfa Répcejánosfa és Répcecsáford községek 1939. évi egyesülésével jött létre.

Szomszédai: északkelet felől Répceszemere, délkelet felől Vámoscsalád, délnyugat felől Nagygeresd, nyugat felől Csér, északnyugat felől pedig Iván.

Megközelítése

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Csáfordjánosfa a rajta főutcájaként északkelet-délnyugati irányban végighúzódó 8614-es úton érhető el Répceszemere vagy Nagygeresd érintésével. Ivánnal a 8617-es út köti össze. Répcejánosfa településrész délnyugati részén indul a 8614-es útból a 86 101-es számú mellékút, amely Csér zsáktelepülés központjába vezet.

Az ország távolabbi részei felől a 86-os és a 84-es főutakról is megközelíthető; a 86-osról Répcelaknál vagy Vasegerszegnél, a 84-esről pedig Tompaládonynál célszerű letérni.

Története és mai élete

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Csáford határában Bella Lajos régész 1899-ben római kori település nyomait tárta fel.

A falu neve legkorábbról egy 1382-es oklevélben maradt fenn, „Chapford” alakban. Jánosfát 1414-ben említi először fennmaradt oklevél, amikor Niczki Benedek fia, László, a csornai konvent előtt eltiltotta Csáfordi Antalt és Völcsei Istvánt a Jánosfalva nevű birtok elfoglalásától.

Római katolikus kis kápolna már a középkorban volt Jánosfán, de azt a törökök felgyújtották. Egy 1713-as leírásból tudjuk, hogy a kis kápolna még akkor is romosan állt.

Az 1780-as években Csáfordon 14 házban 109-en éltek. A földesúr Perényi József báró volt. Jánosfa több nemes földesurasága alatt álló közbirtokosság volt, melynek 290 fős lakossága 38 házban élt. 1796-1899 között a lakosság katolikus és evangélikus felekezetű volt. A falu határát két nyomásban művelték, búzát, rozsot, árpát és kukoricát termeltek. Rétje is volt elegendő.

Az Idősek otthona (Simon kúria)

1851-ben Fényes Elek írta: „A Soprontól 5,5 mértföldnyire fekvő Csáfordon 150 katolikus, 20 evangélikus, 5 zsidó felekezetű lakik. Határa 312,5 hold. Ebből 197,5 hold szántó, 156 hold rét, 4 hold legelő. A belső telkek nagysága 40 hold. Földje termékeny, fekete anyag."

Jánosfán ekkor 220 katolikus és 100 evangélikus lakott. A statisztikus itt 500 hold belső telket, 620 hold szántót, 213 hold rétet, 59 hold legelőt jegyzett fel. Jellemzőnek a lucerna, lóhere, bükköny termesztését tartotta.

Az első és második világháború hősi halottjainak névsorát fekete márványtáblába vésve a római katolikus templom homlokzatán örökítették meg.

A község legismertebb személyisége Simon Elemér, Sopron vármegye főispánja, a Nemzetközi Vöröskereszt elnöke volt. Az ő tulajdonát képezte a ma szociális otthonként működő csáfordi kastély a parkkal, valamint a védett erdő. Emlékét a kastély homlokzatán elhelyezett márványtábla őrzi.

A faluban, amely az iváni plébánia filiája, a római katolikus vallásúak vannak többségben. A lakosság kisebb része evangélikus vallású, ők Nagygeresdre vagy Csérre járnak istentiszteletre.
A településre jellemző a külföldi, főleg osztrák állampolgárok beköltözése, akik a megüresedett parasztházakat vásárolják meg, és ideiglenesen bejelentkeznek.

A település fő megélhetési forrása a mezőgazdaság, de sokan ingáznak Répcelakra is. Orvosi, állatorvosi, védőnői ellátás és gyógyszertár a szomszédos Iván községben, posta Répceszemerén van. Óvoda és iskola jelenleg nem működik a faluban, az óvodásokat Répceszemerére, az iskolásokat Ivánba viszik autóbusszal.

Az elmúlt években a községi kultúrházat felújították.

1993 óta a Forráshely alapítvány Csáfordjánosfa külterületén, a Répce folyó partján, a jánosfai malomnál évente megrendezi a Magyar Gyermekek Világtalálkozóját. A Világtalálkozó egész nyáron át tartó táborozás öt egymást követő csoportban. Résztvevői a Kárpát-medence minden tájáról érkező gyermekek. A művészeti gyermekcsoportok rendszeresen szerepelnek a település faluházában is; fellépéseikkel a falunap programját is gazdagítják.

Közélete

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Polgármesterei

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
  • 1990–1994: Pusztai József (független)[4]
  • 1994–1998: Titkovits Pál (független)[5]
  • 1998–2002: Titkovits Pál (független)[6]
  • 2002–2006: Titkovits Pál (független)[7]
  • 2006–2010: Titkovics Pál (független)[8]
  • 2010–2014: Titkovics Pál (független)[9]
  • 2014–2019: Németh Albert Viktor (független)[10]
  • 2019–2024: Németh Albert Viktor (független)[11]
  • 2024– : Németh Albert Viktor (független)[1]

Népesség

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A település népességének változása:

A népesség alakulása 2013 és 2026 között:
Lakosok száma
203
196
199
251
232
229
231
229
234
201320142015202120222023202420252026
Adatok: Wikidata

A 2011-es népszámlálás során a lakosok 89,5%-a magyarnak, 5,5% németnek mondta magát (10% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 69%, református 1%, evangélikus 12,5%, görögkatolikus 0,5%, felekezeten kívüli 2% (14,5% nem nyilatkozott).[12]

2022-ben a lakosság 92,7%-a vallotta magát magyarnak, 1,7% németnek, 0,4% szerbnek, 0,4% szlováknak, 1,7% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (5,6% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 47% volt római katolikus, 7,3% evangélikus, 1,3% református, 0,4% görögkatolikus, 0,9% egyéb keresztény, 2,6% felekezeten kívüli (40,5% nem válaszolt).[13]

Nevezetességei

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
A védett kőrisfasor a 8614-es út mentén
A védett tőzikés erdő
  • A tőzikés kocsányostölgy-erdő, illetve a védett kőrisfasor a községbe vezető 8614-es út mentén.
  • Az idősek otthonának helyet adó egykori Simon-kúria (nem látogatható).
  • Az akkor a településhez tartozó vámoscsaládi malomban született Guzmics Izidor (1786–1839) bencés szerzetes, bakonybéli apát, közíró, teológus, az MTA tagja.

Jegyzetek

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
  1. 1 2 "Csáfordjánosfa települési választás eredményei" (html) (magyar nyelven). Nemzeti Választási Iroda. 2024. június 9. Hozzáférés: 2024. augusztus 16.
  2. ↑ "Magyarország helységnévtára". Központi Statisztikai Hivatal. 2026. október 7. Hozzáférés: 2026. október 7.
  3. 1 2 3 Magyarország kistájainak katasztere. Szerkesztette Dövényi Zoltán. Második, átdolgozott és bővített kiadás. Budapest: MTA Földrajztudományi Kutatóintézet. 2010. ISBN 978-963-9545-29-8
  4. ↑ "Csáfordjánosfa települési választás eredményei" (txt) (magyar nyelven). Nemzeti Választási Iroda. 1990. Hozzáférés: 2020. február 21.
  5. ↑ "Csáfordjánosfa települési választás eredményei" (html) (magyar nyelven). Országos Választási Iroda. 1994. december 11. Hozzáférés: 2019. december 3.
  6. ↑ "Csáfordjánosfa települési választás eredményei" (html) (magyar nyelven). Országos Választási Iroda. 1998. október 18. Hozzáférés: 2020. március 7.
  7. ↑ "Csáfordjánosfa települési választás eredményei" (html) (magyar nyelven). Országos Választási Iroda. 2002. október 20. Hozzáférés: 2020. március 7.
  8. ↑ "Csáfordjánosfa települési választás eredményei" (html) (magyar nyelven). Országos Választási Iroda. 2006. október 1. Hozzáférés: 2020. március 7.
  9. ↑ "Csáfordjánosfa települési választás eredményei" (html) (magyar nyelven). Országos Választási Iroda. 2010. október 3. Hozzáférés: 2011. december 23.
  10. ↑ "Csáfordjánosfa települési választás eredményei" (html) (magyar nyelven). Nemzeti Választási Iroda. 2014. október 12. Hozzáférés: 2020. március 7.
  11. ↑ "Csáfordjánosfa települési választás eredményei" (html) (magyar nyelven). Nemzeti Választási Iroda. 2019. október 13. Hozzáférés: 2024. július 26.
  12. ↑ Csáfordjánosfa Helységnévtár
  13. ↑ Csáfordjánosfa Helységnévtár

Források

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
  • Torma Margit: Győr-Moson-Sopron megye kézikönyve. Szekszárd: kiadó?. 1998.  

További információk

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Csáfordjánosfa&oldid=29410898”